Megtartó hit

Van-e esélye a megmaradásra a közel-keleti kereszténységnek? November közepén többek között ez a kérdés is terítékre került Sepsibükszádon, a Vasárnap (www.vasarnap.hu) internetes újság munkatársai és a székelyföldi média képviselői, valamint politikusok találkozóján. A témáról a magyarországi honlap egyik munkatársa, Kassab Adonis tartott tényeken nyugvó előadást.

„Félig szír vagyok, félig magyar, ezért nekem úgy adta a Jóisten, hogy két hazám legyen. Egyik a Kárpát-medence, másik a Közel-Kelet. Nem véletlenül használom a Kárpát-medence és Közel-Kelet kifejezést, hiszen 100 évvel ezelőtt mindkét nemzetnek ugyanolyan sorsot szántak Trianonban. Az itt megszületett békediktátum ugyanis nem csak a magyarságot szabdalta szét, hanem a szír nemzet által lakott területeket is felosztották egymás között a gyarmatosítók. Így kerültek Irak, Jordánia és Libanon határai közé szír keresztények, de megtalálhatók Palesztinában és a Sínai-félszigeten is” – vágott bele a dolgok sűrűjébe már az elején Kassab Adonis, aki hasonlónak tartja a két nemzet történelmi sorsát, de ettől eltekintve is sok közös vonást vél közöttük felfedezni. A magyarokat a legkeletibb nyugati kultúrával, és a szíreket a legnyugatibb keleti kultúrával, illetve erős önazonosságtudattal rendelkező népként határozza meg. Ennek tudatában pedig küldetésének tartja a magyar–szír kapcsolatok szorosabbra fűzését és elmélyítését.

Kassab Adonis magyar anya és szír ortodox keresztény apa gyermekeként született Antiochiában, és ott is nőtt fel. Az általa itthonként emlegetett Magyarországra, ahová az otthonnak tartott Szíriából azelőtt is gyakran ellátogattak, 2001-ben költözött. Elmondása szerint a szíriai keresztények számára a hovatartozásuk ténye annyira természetes, hogy az európaiaktól eltérően fel sem vetődik a gyermekeik más vallásoktól vagy szellemi irányzatoktól való megvédésének szükségessége. A bibliai történések helyszínein lakván ugyanis ezek hozzátartoznak a mindennapjaikhoz, az életük részévé váltak, a napfelkelte természetességével élik meg hovatartozásukat. Hiszen itt vert gyökeret, szökkent szárba és terebélyesedett világvallássá a kereszténység, amelynek kétezer éve hívei. A gyökerek nélkül maradt fa viszont kiszárad, ezért nem véletlen, hogy el akarják pusztítani őket, amire sajnálatos módon nem figyel oda kellőképpen a nyugati világ. Annak ellenére sem, hogy csak idő kérdése, hogy a keresztényüldözés és -irtás oda is begyűrözzön.

Mindezek ellenére azonban a közel-keleti kereszténység fennmarad éppen azért, mert az alapját képezi ennek a vallásnak és kultú­rá­nak. Kétezer esztendő gyakorlatával a hátuk mögött ők jelentik a folytonosságot, amelyet nem tudott megszakítani az állandó üldözés sem. Így történhetett meg, hogy 1200 év iszlám uralom ellenére 1860-ig e terület lakosságának többsége még keresztény volt. Akkor elkezdődött tömeges mészárlásuk pedig az egyre jobban liberális befolyás alá kerülő Nyugat bűnös szembehunyásának köszönhető, és ugyanazon okból, kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is folytatódik. De nagyon erős hitük, összetartozásuk, valamint bátorságuk megtartja őket, és erényeiket látva egyre több muszlim csatlakozik titokban hozzájuk.