Megvalósítások és tervek az Erdélyi Művészeti Központban

A maga nemében egyedi, értékmentő, népszerűsítő és teremtő kulturális intézmény, az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) vezetőjével, Vécsi Nagy Zoltán művészettörténésszel beszélgettünk a képzőművészet eme háromszéki fellegvárának múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

– Milyen évet zárt az Erdélyi Művészeti Központ?

– Véleményem szerint sikereset, hiszen tizennyolc, nagy népszerűségnek örvendő kiállítást hoztunk létre, amelyből tizennégynek katalógust is nyomtattunk. Ezen kiállítások egyike a Hit és szabadság című, melyet a vallásszabadság kikiáltásának 450. évfordulója tiszteletére szerveztünk az unitárius egyház kezdeményezésére. Széles körben hirdettük meg, és a jelentkező alkotók létszáma, változó korosztálya, területi megoszlása, illetve a beérkező művek színvonala alapján egyértelműen sikerként könyvelhető el. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy a képzőművésztársadalom tetemes részének van mondanivalója erről a témáról. Ráadásul új nevek is megjelentek a látókörünkben, olyanoké, akikre a továbbiakban is érdemes lesz odafigyelni. Mindezt tekintetbe véve elmondható, e kiállításnak köszönhetően egy újabb nagy lépéssel kerültünk közelebb kezdeti célkitűzésünkhöz, Erdély képzőművészeti központjává való válásunkhoz. Nagy előrelépésnek tekintem továbbá, hogy alkalmunk volt Sepsiszentgyörgy határain túl is betekintést nyújtani képzőművészeti kincsestárunkba. Így jelen voltunk a Kolozsvári Magyar Napokon, de Temesváron és Kecskeméten is nyílt tárlatunk. Ennek lehetőségét az immár háromszáz műtárgyhoz közelítő saját gyűjteményünk teremtette meg.  

– A kincsestáruk miként gazdagítható?

– Ennek egyik módja az adományozás. Immár hagyománnyá nemesedett például, hogy a nálunk kiállító művészek megajándékoznak munkáikkal. És ez fontos, mert jelzi, hogy megbíznak bennünk, és tudják, hogy munkáik olyan helyre kerülnek, ahol nem csak megfelelő körülmények között tárolják őket, hanem megbecsülik, és időnként megmutatják a közönségnek. Ugyanakkor anyagi kereteink függvényében, vásárolunk is alkotásokat.

– Milyennek körvonalazódik a jövő?

– Derűlátó vagyok ezzel kapcsolatban, mert már csak idő kérdése a sepsiszentgyörgyi kulturális központ felépítésének megvalósulása, amelyben a színház és könyvtár mellett a mi intézményünknek is helyet biztosítanak. Ez viszont egyebek mellett a kiállítótereink számának növekedését is, így tárlatszervezési lehetőségeink bővülését is maga után vonja. A leendő negyedik kiállítótér ugyanis számunkra újabb lehetőséget biztosít. Így az erdélyi művészeti alkotásokon túl más, főleg kelet-európai kultúrák termését is bemutathatjuk Bukaresttől, Budapesten és Prágán át, Varsóig. Ami egyúttal azt jelentené, hogy kölcsönösségi alapon ott mi is felmutathatjuk értékeinket. A többi terem egyikében kortárs művészek alkotásai kapnának helyet, a másikat életművek megvillantásának tartanánk fenn, a harmadik pedig egy állandó kiállítás helyszíne lenne, ahol saját kincseink lesznek megcsodálhatók.

– Melyek az idei célkitűzéseik?

– Szám szerint 20 kiállítást terveztünk, ebből tízhez katalógust adunk ki és kilenchez leporellót. Ezeken kívül októberben a Magyar Művészeti Akadémiával közösen szervezünk egy nagy, három helyszínen 50 műalkotást bemutató tárlatot. Ebből 35 ismert, akadémiai tagsággal is rendelkező művészé lesz, akik között több erdélyi is található, 15 viszont kimondottan még csak befutóban lévő erdélyi alkotóé. Téma és technika szerint fűzzük majd össze őket.

– Mennyire sikerült eleget tenni az intézmény tulajdonképpeni küldetésének, vagyis fellebbenteni a feledés fátylát a többre érdemes erdélyi képzőművészekről és alkotásaikról?

– Erre nagyon jó példa a Kis Béla művészetének keresztmetszetét megjelenítő tavalyi tárlatunk. Ő ugyanis alkotóként és tanárként nagyon sok képzőművészünknek volt a szellemi atyja, az utóbbi időben mégis háttérbe szorult. Mi viszont lesepertük a port a 1960-as, 70-es években világszínvonalon létrehozott festményeiről, és ismét felmutattuk a nagyközönségnek. Próbálkozásunk pedig sikeres volt, hiszen művei sok fiatalt is intézményünk falai közé vonzottak.

Versmondó verseny és esszéíró pályázat

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza könyvtára Ady Endre halálának 100. évfordulója alkalmából versmondó és esszéíró versenyt hirdet középiskolások számára. A versmondó versenyre jelentkező diákoknak két vers előadásával – egy kötelező és egy szabadon választott – kell készülniük. A verseny kötelezően megtanulandó verse az Új vizeken járok című költemény. Az Ady Endre versmondó versenyt a magyar költészet napja alkalmából 2019. április 8-án szervezik meg a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Háza nagy aulájában. A szervezők Hargita, Kovászna, Maros és Brassó megyékből várnak jelentkezőket.

A Nem kellenek a megálmodott álmok esszéíró pályázat arra hívja a középiskolás fiatalokat, hogy Ady Endre költészetéből kiindulva fogalmazzák meg gondolataikat az utánzás és eredetiség, hagyománykövetés és újítás témájában. A pályázat nyerteseit az 2019. április 8-án tartandó versmondó verseny díjátadásán jutalmazzák.

Jelentkezni, illetve az esszéket beküldeni 2019. március 29., péntekig lehet az ajka.mardirosz@ccd.eduhr.ro e-mail-címre.

Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége