Kettős kiállítás a Vigadó Művelődési Központban
Rangos képzőművészeti esemény helyszíne lesz a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Köz...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Az előbbi kijelentést annyiban azért szükséges pontosítani, hogy erdélyi származású, de Magyarországon élő táncos már elnyerte ezt a megtisztelő címet, de olyanról, aki ide hozta haza az oklevelét, nem tudunk. A szólótánc-fesztiválon, mely a néptánc-mozgalom szólistáinak kétévente ismétlődő rangos eseménye, idén 52-en pályázták meg az Aranysarkantyús táncos címet, ki először, ki többedik alkalommal, hiszen akinek ezt a bravúrt háromszor sikerül elérnie, az az Örökös aranysarkantyús táncos titulus birtokosa lehet.
Az előválogatón és a döntőben Tyukodi verbunk és friss (Szatmár), illetve magyarszentbenedeki (Küküllő menti) pontozó képezte a kötelező táncanyagot, Endre szabadon választott tánca pedig Mátyás István „Mundruc” (1911–1977) legényese volt. A kalotaszegi virtuóz néptáncos születésének idén volt a 110. évfordulója, négy éve pedig a HTE egyik produkciója is róla szólt; akkor a tánckarvezetőnek alkalma nyílt elmélyülni táncstílusa jellegzetességeiben. A szólótánc-fesztivál döntőjében, amelyben egyszerre két táncos adja elő táncát, az is Endre javára szólt, hogy a másik jelölttel szépen össze tudtak dolgozni, segíteni tudták egymás produkciójának kibontakozását, ezzel is plusz értéket nyújtva azokkal szemben, akik úgy táncoltak, mintha egyedül lettek volna a színpadon.
Választása végül is nyerő stratégiának bizonyult, meghozta az első pár aranysarkantyút, de nyilván, a többit is szeretné megszerezni, annak ellenére, hogy „elég nehéz felvenni a versenyt az anyaországiakkal, mert sokkal magasabb a technikai és szakmai színvonal, a táncművészképzést is korábban kezdik, mint nálunk”. A kitüntetés mögött sok küzdelem, kitartás, alázat, újrakezdés, izzadságcsepp is rejtőzik, árulta el.
A HTE tánckarvezetője jelenleg harmadéves a budapesti Táncművészeti Egyetemen, és a képzést nem is szeretné itt abbahagyni, mesteri tanulmányait viszont már Budapesten kellene elvégeznie. Addig is a fizikai és elméleti továbbképzés mindennapi gyakorlat számára, amennyiben az idősebb, elismert oktatóktól, táncosoktól folyamatosan véleményt, visszajelzést kér és a versenyekre is ezért jár el. Mint mondta, részvételével is motiválni szeretné az erdélyi táncosokat, hogy ne ijedjenek meg a szerintük túl magas elvárásoktól, színvonaltól, hanem a fejlődési lehetőséget lássák benne. Próbáljanak meg többet tenni, mint amit saját együtteseikben kérnek tőlük – biztat mindenkit Melles Endre, remélve, példáját követve majd több erdélyi versenyző lesz a magyarországi szólótánc-fesztivál mezőnyében.