Bérletrendszer helyett ajándékutalványok Sepsiszentgyörgyön
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színháznál jó pár évvel ezelőtt megszüntették a bérletrendszert.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Az Erdélyi Lovas Egyesület meghívásának eleget téve csütörtök délután Cseri Dávid magyarországi író tartott vetített képes előadást a Székely Nemzeti Múzeumban. Megtudhattuk, hogy a ló szeretete miként függ össze a hazafisággal, hogyan lehet lovasként a nemzetet szolgálni, és kik tették eredményessé, illetve világhírűvé többek között az amerikai, angol és holland lovassportot. A rendezvény egyúttal a Cseri tollából Elfeledett lovaslegendáink címmel megjelent könyv bemutatóját is képezte.
A szerző saját bevallása szerint hagyománytisztelő és lószerető családból származik, így a legnemesebb állatnak tartott négylábú iránti érdeklődése már gyermekkorában kicsírázott és szárba szökkent. Ehhez még az is hozzájárult, hogy az otthonukban gyakorta megforduló Némethy Tamás egykori huszárfőhadnagy elbeszéléseiből a lovassport kimagasló magyar egyéniségeinek élettörténetével is megismerkedett. Maga is díjugratóvá válva azonban rádöbbent, hogy ezekről a lovassportok berkeiben ma is világszerte ismert és tisztelt férfiakról Magyarországon a fiatalabb nemzedékek tagjai még csak nem is hallottak. Ekkor határozta el, hogy közülük azoknak, akik valamilyen módon az ő pályaválasztását is meghatározták, emléket állít egy könyvben. Meggyőződése szerint ugyanis a magyar lovassportban csak akkor lesz előrelépés, amikor ezek a különleges emberek a ma felcseperedő nemzedékek példaképeivé válnak.
Ezek a személyek három kivétellel huszároknál vagy más fegyvernemnél szolgáló tisztek voltak. Nem véletlenül, ugyanis eredményeiket katonai iskolákban, majd a Ludovika Akadémián és végül az Örkénytáborban működő Magyar Királyi Lovagló és Hajtótanárképző Iskolában kapott neveltetésnek és szellemiségnek köszönhették. Itt ugyanis nem csak elméleti és gyakorlati tudással, valamint magas értékrenddel vértezték fel őket, hanem olyan erős magyarságtudattal is, mely a továbbiakban, a haza ügyeihez való hozzáállásukon kívül emberi tartásukat és cselekedeteiket is meghatározta. Éppen ezért a nemzet tragédiája is, hogy a II. világháború utáni kommunista diktatúrában elítélték, üldözték és mellőzték őket, egyesek a képességeiket kénytelenek voltak idegen országok szolgálatába állítani.
Közéjük tartozott: Némethy Bertalan huszárszázados is (1911–2002), aki 25 évig irányította az amerikai díjugrató válogatottat, és ló-, illetve lovasképző módszerével felhozta a világ élvonalába. Vitéz Hazslinszky-Krull Géza (1900–1981) testőrezredes a budavári Spanyol Lovasiskola feltámasztója, majd Hollandia lótenyésztésének és lovassportjának a legjobbak közé emelője. Endrődy Ágoston (1902–1990) tüzérezredes olimpiai aranyéremhez juttatta Nagy-Britannia military csapatát.
A könyvben még hét, hasonló eredményeket elért személyről, Némethy Tamás huszárfőhadnagyról, Platthy József huszárezredesről, vitéz Pettkó-Szandtner Tibor huszár vezérőrnagyról, Visy István tüzér alezredesről, Kállai Pál mesterzsokéról és Túri József díjugratóról olvashatunk. A sort Balczó András (1938) háromszoros olimpiai és tízszeres öttusázó világbajnok zárja, aki későbbi születése okán nem válhatott ugyan honvédtisztté, azonban a már említettekkel azonos értékrend hordozója volt és maradt.