Mikorra esik torkos csütörtök?

Évtizedek óta megy a vita, főleg az anyaországi sajtóban arról, hogy mikorra is esik a húsvét előtti jóllakásra még egyszer lehetőséget nyújtó torkos csütörtök: a hamvazószerda előtti hétre vagy a rákövetkező napra? Ez utóbbi esetben ugyanis már benne vagyunk a böjtben, amikor nemhogy „torkoskodni”, de még rendesen enni sem nagyon szabadna. Itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba.

A Kapu című anyaországi folyóirat négy évvel ezelőtt a váci egyházmegye vezetője, dr. Beer Miklós püspök álláspontját is kikérte, aki leszögezte: a nagyböjt negyven nap, amelyet nem oldoz föl a hamvazószerda után következő csütörtök sem; a vendéglátóipar üzleti érdekeit szolgáló, beetető torkos csütörtököt pedig a farsangi időszak utolsó csütörtöki napján kellene megtartani.
Ezen a véleményen van Vinkó József jeles gasztronómiai szakíró is a Miért iszonyat nagy átverés a Torkos Csütörtök? című cikkében: „… a torkos csütörtök hamvazószerda előtt volt. Nem utána. De hát nem is lehetett, hiszen a hagyomány szerint a maradék hús­ételeket húshagyó kedden kellett elfogyasztani (ekkor csapott össze Farsang és Böjt), a zsíros edényeket pedig alaposan elmosták, és húsvétig elő se vették, nehogy zsír- vagy húsmaradék kerülhessen a böjti ételekbe. Szerdán aztán (vezeklésképpen) hamut szórtunk a fejünkre – innen a hamvazószerda elnevezés. Már az ötlet is abszurd: kedden abbahagyjuk a húsevést, majd a nagyböjt második napján, csütörtökön újfent zabálni kezdünk…”

A böjt „felfüggesztése” ellen érvelők többnyire Dugonics András 1820-ban megjelent Magyar példa beszédek és jeles mondások című könyvére hivatkoznak, amelyben ez áll: „Kinek sok zabálócsütörtökje, annak sok hamvazószerdája és böjtje lesz.” Vagyis ebben a sorrendben. Halász Péternél is azt olvassuk, hogy a moldvai csángóknál „nem a hamvazószeredát követő csütörtököt nevezik kövércsütörtöknek (zabálócsütörtök, torkoscsütörtök, tobzódócsütörtök), mint Székelyföldön, hanem egyértelműen a farsang utolsó csütörtökjét.”

Na de éppen itt van a kutya elásva: nem úgy, mint Székelyföldön, mondja Halász Péter! Igen, mert Székelyföldön néha a többségtől eltérő szokások jártak, és a szokás hatalom! Vámszer Géza már 1959-ben (a ’30-as években végzett megfigyeléseire alapozva) pontos meghatározást ad: „A hivatalos farsang vízkereszttől (január 6-tól) hamvazó szerdáig tart, a magyar farsangba azonban még a hamvazószerdát követő vasárnap előtti és utáni csütörtök is beleesik. Ezt az időszakot, de főként a szombat estétől húshagyó éjfélig tartó időszakot nevezi a nép farsangfarkának, míg a hét hátralevő néhány napját csonkahétnek. A vasárnapot vővasárnapnak nevezik (ahol új pár van). Néhol a húshagyót tréfásan sonkahagyónak, hamvazószerdát hamvas, böjtfő, böjtfogadó, száraz, fogöblítő szerdának, a csütörtököt csonka, zabáló, torkos, tobzódó csütörtöknek nevezik, mert ekkor felfüggesztik a böjtöt, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. Az előző hét csütörtökét kövér csütörtöknek nevezik.”

Ám nem csak a Székelyföldön volt ez így! A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a Szerémségben is sonkacsütörtökként említik a hamvazószerda utáni napot, „mert ilyenkor lehetett elfogyasztani a farsangi ételek maradékát. Hamvazószerdától húsvétvasárnapig (kivéve csonkacsütörtököt) a katolikusok sokfelé nem ettek húst és zsíros ételeket.” Az interneten olvasható Katolikus Lexikon így határozza meg a torkos csütörtököt: „A hamvazószerda és nagyböjt első vasárnapja közötti pár nap a húshagyóhét v. csonkahét, Sümegen semmihét. A csütörtök csonkacsütörtök, Székelyföldön kövércsütörtök, zabálócsütörtök, torkoscsütörtök, tobzódócsütörtök, Kolozsvárott böjtfőcsütörtök, Székesfehérvárott torkoscsütörtök, Keszthelyen kisfarsang. Ilyenkor még megették v. a szegényeknek adták a farsangi ételmaradékot, hogy kárba ne vesszen.”

Lapunk érdeklődésére Pozsony Ferenc néprajzkutató is megerősítette, Székelyföldön régen a hamvazószerdát követő napon a böjtöt felfüggesztették, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. „A nép olykor érdekes kibúvókat keresett a vallási előírások alól, például Csíkmenaságon húshagyó kedden éjfélkor a ruhát kifordították, és azt mondták, ők zsidók, de csak azért, hogy másnap reggelig mulathassanak” – jegyezte meg a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum vezetője.

A torkos csütörtök tehát hagyományainknak megfelelően nem mára, hanem jövő csütörtökre esik. Minderre Vargha Béla főesperes is „áldását adta”, mondván, a katolikus egyház nem tekinti bűnnek a böjt felfüggesztését a hamvazószerdát követő csütörtökön. Igaz, minden más napon kötelező betartani a nagyböjti időszakra vonatkozó előírásokat – tette hozzá a kézdi-orbaiszéki egyházi elöljáró.