Milyen volt a régi Barót?

„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.” Akár ez a Széchenyi Istvántól származó gondolat is lehetne a jelmondata annak a találkozósorozatnak, mely Hoffmann Edit muzeológus ötlete nyomán indult útjára Erdővidék Múzeumában.

A Kik éltek, hogyan éltek Baróton? című találkozósorozat révén Erdővidék Múzeumának munkatársa Barót város különböző részein lakó idősebb személyeket lát vendégül azzal a céllal, hogy ezek az emberek meséljenek gyermekkori élményeikről, elevenítsék fel a régi idők már egyre halványabban pislákoló emlékeit, adják át még meglévő tudásukat az utókornak. Azért, hogy mások is, akik esetleg később kerültek Barótra (vagy a fiatalok) tudomást szerezhessenek arról, kik lakták régen ezt a várost, mivel foglalkoztak, hogyan alakították életüket és a település arculatát olyanná, amilyennek a ma ott élők ismerik.

– Szükségesnek tartom megemlékezni a volt barótiakról, akik idejöttek és otthonuknak választották ezt a települést, akik megtartották Barótot – mondotta köszöntőjében Hoffmann Edit.

A múlt keddi, második találkozó meghívottjai a Kossuth utca felső végéből, az ún. Felszegből, illetve ennek mellékutcáiból, a helyiek által csak Józsa utcának emlegetett József Attila utcából és a Budai Nagy Antal utcából érkeztek. Utóbbit egyszerűen csak Antal utcának nevezték a meghívottak; mint kiderült azért, mert több Antal nevezetű család lakott ott, és nem elképzelhetetlen, hogy az eredeti, Antal nevet tőlük kapta az utca. Az Antal utca 1961-ben vette fel Budai Nagy Antal nevét.

Mint elhangzott, az Antalok még az 1700-as években kerültek Barótra, az egyik első, egy bizonyos Antal János Csíkszentimréről telepedett ide, és jegyzői tisztséget töltött be. Felmenőik életéről és gyerekkori élményeikről Gál Melinda, Dakóné Gál Judit, Bíró Jolán Mária, Deák Vilma, Kászoni Ida, özv. Magyariné Nagy Sarolta, Antal Imre, Érsekné Fazakas Magdolna, Borbáthné Takó Éva, Tănase Dorina, Darvasné Bodosi Anna Mária meséltek, Kovács Gábor pedig – aki egykoron sokat járt házszentelni, ezért sok embert ismert a környéken – az egykori házak lakóiról adott pontos látleletet.

Az elmondottakból megtudhattuk, hogy például egy évszázaddal ezelőtt az építkezni kívánó embereknek tervrajzokat bocsátottak rendelkezésükre, ezért egyformák nagyjából az akkor épült polgári lakások. „Ezekért a rajzokért nem kellett fizetni, de igazodni kellett hozzájuk” – mondta Darvas Anna Mária. Szó esett arról is, hogy az Antal utcában régebb olvasókörök is működtek Farkas Rózsika néni jóvoltából; hogy a hatvanas években hangulatos bálokat szerveztek Baróton, a cigány családok külön, de azokat is háromfelvonásos színdarab vezette be.Többen is megemlítették a környéken lakó Dávid Erzsike néni nevét, aki apácanővérként magánórákat tartott a gyerekeknek.

Az emlékezők beszéltek a régmúlt idők megélhetési viszonyairól, a kalákák fontosságáról, a közösen töltött családi estékről, a csodálatos szomszédsági életről, de a Kászoni családnév kapcsán felelevenítették Kászoni Zoltán halbiológus, a román óceáni halászflotta megalapítójának emlékét is. Hallhattunk Pichler Béla és Téglás Erzsébet tanítókról, de a múlt homályából Józsa Izsák bácsi, a nagyon jó tanár Csáki bácsi, a kalapkészítő Bogdán Gyula bácsi alakja is feltűnt egy-egy pillanatra.