Most betekintést nyerhetünk egy erdélyi arisztokrata család mindennapjaiba

A Székely Mikó Kollégium ad otthont a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum tárgyaiból, valamint a Kolozsvári Történeti Múzeum tárgyfotóiból a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy közreműködésével összeállított kiállításnak. Az időszakos tárlat a nagynevű tanintézmény múzeumtermének ünnepélyes megnyitása alkalmából érkezik Sepsiszentgyörgyre.

A kiállítás Sepsiszentgyörgyön való bemutatása már csak azért is kiemelt jelentőséggel bír, mert a Székely Mikó Kollégium nevében is őrzi nagy jótevője, gróf Mikó Imre emlékét. Az iskola világi főgondnokaként ugyanis jelentős anyagi támogatással járult hozzá az intézmény első hajléka felépítéséhez, ugyanakkor értékes magánkönyvtárát is részben neki köszönheti a kollégium.

Erdély Széchenyije

Gróf Mikó Imre 1805. szeptember 4-én született a háromszéki Zabolán, 1876. szeptember 16-án hunyt el Kolozsvárt. A reformkorban tisztségviselő volt a Guberniumnál, 1847–1848-ban Erdély főkincstárnokaként, 1848-ban rövid ideig főkormányzó-helyettesként tevékenykedett, az abszolutizmus idején a magyarság első számú vezetőjének számított. 1860–1861-ben ideiglenes főkormányzói, 1867 és 1869 között közlekedésügyi miniszteri székben ült, miközben a közéletben, valamint az egyházi életben is számos rangos tisztséget töltött be.

Erdély Széchenyijeként olyan intézmények talpra állításában, megalapításában vállalt meghatározó szerepet, mint a Kolozsvári Nemzeti Színház, az Erdélyi Gazdasági Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület vagy éppen a már említett Székely Mikó Kollégium.

1840-ben vette el feleségül Rhédey Mária grófnőt, de csak kilenc évet tölthettek együtt, miután nője 1849 márciusában elhunyt. Négy gyerekük közül a családfő halálakor már csak Anna élt, aki 1880-ban feleségül ment Pejacsevich Artúr grófhoz, és Nógrádludányba költözött. Erdélyt elhagyva magával vitte a családi ereklyéket, amelyeket gyerekeire, Endrére és Máriára hagyományozott.

Kalandos sorsú hagyaték

A Székely Mikó Kollégium múzeumtermébe most kiállított tárgyaknak kalandos sors jutott. 1912-ben Mária az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek adományozta a nála lévő kéziratos anyagot (fotók, levelek, útinaplók, egyéb feljegyzések), több személyes tárggyal együtt. Ezeknek egy része később a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár külön-gyűjteményébe került, másik része a Román Állami Levéltár kolozsvári fiókjába (levelek, fotóalbum, selyemre festett Rhédey Mária-címer), illetve a kolozsvári Történeti Múzeumba (mindennapi használati tárgyak).

Endre viszont a szépalmai Esterházy-kastélyban őrizte a családi festményeket, hivatalos iratokat, leveleket, mindennapi használati tárgyakat. Halála után nem sokkal, 1947-ben özvegye, Esterházy Amália grófnő jelenlétében az államosítás során a családi hagyaték iratanyagának egy része a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Vármegyei Levéltárába került, a tárgyak pedig a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumba.

Jelen kiállítás csak egy válogatás a Mikó család tárgyi emlékeiből, amelyek révén – Rhédey Mária halálának 175. évfordulóján – betekinthetünk a Mikó–Rhédey házaspár mindennapjaiba. A tárlatot október 16-án, szerdán 17.30-kor nyitja meg Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere, és előzetes bejelentkezés révén ingyenesen látogatható.

Fotó: Korabeli képeslap