Múltidéző

Döbbenetesen fájdalmas és torokszorítóan megrázó élményben volt részük mindazoknak, akik részt vettek Meister Éva, erdélyi származású, jelenleg Magyarországon élő színművésznő Trianoni harangok címet viselő, Brassóban, Baróton, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és Székelytamásfalván bemutatott egyéni estjén.

Százegy esztendő távlatából is fájdalmas és megrázó ugyanis a Trianonban 1920. június 4-én aláírt, minket sújtó békediktátummal való szembesülés. Hiszen annak rendelkezései a lassú, de elkerülhetetlen kipusztulásunkat voltak hivatottak elősegíteni, és nem rajtuk múlott, hogy ez még mindig nem következett be.

A nemzet sorsáért aggódó és azon jobbítani akaró költőink, íróink, államférfiak Trianont gyászoló, szavai sírtak fel a művésznő ajkairól a kesergők és slágerek foszlányaival elmélyített előadás során. De ugyanakkor hangot adott a sejtjeinket átitató csak azért is élni akarásnak, és a jövőbe mutató dacnak is.

„Kezem összefogtam. Álltam az esőben árván, ahogyan 1920-ban is álltak sok ezren, millióan… Álltak Ábelként, konduló bús lélekkel, hallgatván a harangok hangjait, és már csak azok ölelkezhettek egymással, fájdalmas zúgással – árván maradt milliók feje fölött. Álltam az esőben hallgatagon, egymagam, és árkot mosott két orcámon minden áldást hozó cseppje” – hangzott el többek között az est folyamán, mintegy önvallomásként.