Múzsák lázadása a Magmában

Kik a nőművészek, miben különböznek a női művészektől, milyen témákat dolgoznak fel, és egyáltalán hogyan váltak a nők múzsából alkotóvá – többek között ezek a kérdések vetődtek fel annak a könyvbemutatónak a keretében, amelyre március 17-én este került sor a sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Művészeti Kiállítótérben.

Bordács Andrea független kurátorral, a most bemutatott Múzsák lázadása című kötet szerzőjével Ungvári-Zrínyi Kata művészetkritikus beszélgetett. Annak ellenére, hogy a téma meglehetősen érdekes és egyes művészeti egyetemeken vizsgaanyagnak számít, korábban hasonló tematikájú magyar nyelvű kiadvány nem jelent meg. A könyv olyan női alkotókról szól, akik nem múzsák, nem férfi művészek ihletői, hanem maguk is alkotók. Olyan nőkről, akik úgymond a vászonról lelépve a vászon mögé kerültek. A szerző korábban megjelent írásaiból válogatást nyújtó kötet egy fordított idővonalat állít fel, azaz először kortárs nemzetközi és magyar nőművészekről olvashatunk, majd a könyv vége fele a XX. század elejének női alkotói kerülnek előtérbe.

Bordács Andrea már a kötet legelején pontosítja, mi a különbség a nőművész és a női művész között. A nőművészek témaválasztása a nők társadalmi helyzetét, a velük kapcsolatos sztereotípiákat célozza meg. Ezzel szemben vannak olyan művészek, akik ugyan nők, de nem foglalkoznak olyan témákkal, amelyek bármiféle módon csatlakoznának a női léthez. A határvonalat ez esetben is nehéz meghúzni, hiszen vannak olyan alkotók, akik egy-egy munkája beillik a nőművészeti alkotások közé, de ez a tematika nem szövi át teljes életművűket.

A könyvben a nőművészeket foglalkoztató témákról is olvashatunk, a több mint negyven oldalas színes képmellékletnek köszönhetően némelyik meg is elevenedik előttünk. A 2000-es évek után készült alkotások jelentős része a hagyományos női szerepekre fokuszál. Példaként kiemelhető Göbölyös Luca Férjhez akarok menni című albuma, amely a férjhezmenetellel kapcsolatos babonákat mutatja be gyönyörű ételfotókkal kombinálva.