„Nekünk nem dobálnak melltartókat a lányok”

Felméri Péter megnyerte az Erdélyi Humorfesztivált, tagja lett a Dumaszínháznak, és évek óta jelen van a kereskedelmi csatornák humorműsoraiban – november 13-án pedig ismét Sepsiszentgyörgyön látható, a Szomszédnéni humortársulattal karöltve, a „Világkörüli Erdélyturné” keretein belül. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.

– Idén hatodik alkalommal is turnézni indulsz a Szomszédnénivel, illetve egy olyan világkörüli turné előtt állsz, amit kizárólag Erdélyben szerveztek. Miért nem máshol?
– Ennek gyakorlati oka van. Volt szó róla, hogy felhívjuk a Berlini Kultúrházat meg a Pekingi Művelődési Házat, de TSz elhagyta a telefonszámokat, szóval hagytuk az egészet. Ezért idén is inkább Sepsiszentgyörgyre jövünk, november 13-án 18 és 20 órától kerül sor a legújabb humorestünk bemutatójára a Székely Mikó Kollégium dísztermében, amire már lehet is jegyet venni a HÁRIT irodában (Martinovics Ignác 2.).

– Mennyivel másabb turnézni, mint mikor kalandvágyból, esetleg nyaralni utazik az ember?
– Számomra sokkal másabb, mert én turnézáskor nem a kalandot vágyom, hanem azt, hogy minden rendben menjen, mindenhova odaérjünk, és ne gyűrődjenek össze az ingeim. Nyaraláskor viszont nem baj, ha nem érek oda időben valahova, sőt az sem gond, ha sehova sem érek oda időben, olyankor egy helyben szeretek pihenni, és nem odaérni akárhova.

– Mennyiben másabb egy humorista turnéja, mint, tegyük fel, egy együttesé?
– Egyik oldalról, egy együttessel ellentétben, nekünk nem kell hangszereket cipelnünk, azokra ügyelnünk, színpadra állítanunk, hangkábeleket dugdosnunk, vagy olyanokat mondanunk, hogy nem szól jól a dob, vagy hogy még több hangot a basszusra. Másik oldalról viszont nekünk nem dobálnak melltartókat a lányok a színpadra.

– Két fellépés között mivel ütitek el az időt? Milyen a Szomszédnénivel turnézni?
– Eszünk, kávézunk. Ebben nagyon jók vagyunk. Van, hogy naponta többször is. A srácok nagyon jól tudnak enni, öröm velük közösen falatozni. Sokat autózunk, ott is nagyon civilizáltak mindketten. Nyomkodják a telefonjaikat, kussban vannak, ami felbecsülhetetlen érték, leginkább az érzi át, akinek kisgyerekkel kell autóznia általában. Ha a rádióban kifogjuk a turnézenénket, akkor elszabadul a pokol, de utána mindig szépen lenyugszanak.

– Mi volt az eddigi legfurcsább, legváratlanabb, legviccesebb turné-élményed?
– Ami most beugrik, az az, amikor Béfé annyira megrészegedett a turné sikerétől, hogy az egyik benzinkúton vett egy dupla cédés manele válogatást. Azt hallgattuk az autóban pár szám erejéig. Hirtelen el sem tudom dönteni, hogy furcsa, váratlan vagy vicces volt.

– Mitől jó egy közönség? Mi kell ahhoz, hogy a legjobban érezd magad a színpadon?
– A legfontosabb, hogy szívesen legyen ott, és jól érezze magát. Ha ez mind megvan, akkor a jó hangulat megteremtése már az én feladatom. És ez a legjobb része az egésznek. Kiállni, megnevettetni a közönséget, és úgy elköszönni, hogy jövőre is szívesen jöjjenek el megnézni minket.

– Mi az, ami nélkül egy humorista nem indul el turnézni?
– Én nem kötődök kabalákhoz, nincs szerencsetárgyam, ami mindig velem kell legyen, másképp valami szörnyűség történik. Úgyhogy én praktikus leszek, és azt mondom, hogy a ruhák. Egy humorista ne utazzon el turnézni és fellépni ruhák nélkül.