Nem betyárok, hanem ellenállók voltak!

Pénteken a kézdisárfalvi római katolikus kápolnában ft. Boros Vilmos plébános Pusztai Ferenc, v. Dézsi Dénes és Máté György (Jeges) emlékére celebrált megemlékező gyászmisét Szabó Ottó kezdeményezésére.

Az Erdélyi Vitézi Rend, a Kézdiszéki, illetve Kézdivásárhelyi Székely Tanács képviselői mellett kézdivásárhelyi, sárfalvi, ozsdolai és berecki hagyományőrzők jelenlétében celebrált gyászmisén Boros Vilmos a kommunista diktatúra évtizedeit idézte fel. „Nekünk is ebből volt részünk negyven éven át. Az IGAZSÁG zászlaját lengették, ám közben az »i« betű lekopott, és maradt a GAZSÁG zászlaja.” Vitéz dr. Ambrus Ágnes nyugalmazott egyetemi oktató beszédében hangsúlyozta, Pusztaiék rendszerellenes harcosok voltak. „Mi, akik itt vagyunk, tudjuk és elismerjük, hogy az ozsdolai »betyárokként« a köztudatba bevonult ellenállók a kommunizmus áldozatai voltak. Így elmondhatjuk, hogy a Szabó Ottó fafaragó által kezdeményezett kézdisárfalvi gyászmise a kommunista diktatúrák összes áldozataira való emlékezés is.”

A 84 éves Harai László nyugalmazott gyógyszerész felidézte, hogyan élte meg 16 évesen, amikor Pusztaiék és az őket segítő szabadságharcosok, illetve az államhatalmi szervek kereszttűzébe került, és hogyan kényszerítették másnap a tüdő- és fejlövéssel halálra sebzett Dézsi szekéren való elszállítására. „Kettő felült mellém géppisztollyal, hárman követtek ugyancsak géppisztollyal, úgyhogy »gyönyörű menet« volt. Egy követ tettek Dézsi feje alá, most is emlékszem nyitott szemeire, véres hajára, elég szörnyű volt.”
Felesége, Harai Juliánna nyugalmazott tanító Márai Sándor Mennyből az angyal című versét szavalta, a szentmisét a kultúrotthonban állófogadás követte.