Nem érzi úgy, hogy hátra dőlhetne, sok munka vár rá

Virág Endre tavaly áprilisban vette át a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes vezetését. Az együttes korábbi táncosaként, a megyei művelődési központ táncszakelőadójaként, illetve a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnökeként teljes rálátása van a szakmára, Kovászna megye lakosságának kultúrafogyasztási igényeire, illetve az intézménye erősségeire és hiányosságaira egyaránt. Meglátásairól, az együttessel kapcsolatos terveiről, mondhatni merész álmairól kérdeztük.

– Mondhatjuk-e, hogy révbe ért? Ez-e az a tisztség, amiről egy, a színpadtól visszavonult táncos álmodik?

– 1985-ben kerültem kapcsolatba a néptánccal, valójában egy közösséghez való tartozás szándéka által vezérelve. Akkor egy másik történelmi időszakot írtunk. Az akkori rendszer nem rokonszenvezett ezzel a „mozgalommal”, és a megtűrt, vagy a tiltott tevékenységek listáján szereplő dolgok jóval varázslatosabbnak tűntek. Azóta a néptánc az életem meghatározó része lett, olyannyira, hogy műkedvelőből hivatásos táncos lettem a Háromszék Táncegyüttesben, majd a sors akaratából az intézmény vezetője. Beismerem, hogy nem álmodoztam ilyen beosztásról, de amikor kész tények elé voltam állítva, sok vívódás után úgy döntöttem, megpróbálom, mert kihívást látok benne, küldetésként fogom fel. Fontosnak tartom, hogy a magyar néptánc és népi kultúra iránti érdeklődést elmélyítsem a gyerekekben, fiatalokban, és természetesen a nagyérdemű közönségnek is minőségi kikapcsolódást biztosítsunk.

– Ilyennek képzelte-e a munkát, a vállalt feladatokat?

– Belátásom volt ebbe a munkába, amely amúgy tele van meglepetésekkel. A gazdasági válság, a világjárvány, a szomszédunkban dúló háború nincsenek jó hatással senkire és semmire, és ez érvényes a kulturális életre is. Érezni a mindennapok kihívásait, például az inflációt, vagy a fiatal nemzedék új igényeit, ezeknek tudatában kell úgy cselekednünk, programokat, előadásokat létrehozzunk, hogy a közönséggel megkapjuk az összhangot. Sajnos, nem csak rajtunk múlik: pl. a nem megfelelő előadóterek, akár a vidéki művelődési házak felszereltsége, mérete vagy hiánya sok gondot okoz. A háromszéki kultúra fellegvárának tartott Sepsiszentgyörgy is ezzel a gonddal küzd. Rengeteg sportlétesítmény van, nagyon jól felszerelve, amit félre ne értsenek, nagyon jónak találok, de ezzel szemben aránytalanul kevés az előadótér, a próbaterem, a táncházterem.

– Hogyan foglalná össze a táncegyüttes élén eltöltött közel egy évet? Mennyire elégedett az eddigi munkájával, a körülményekkel?

– Nem érzem azt, hogy hátra dőlhetnék. A Háromszék Táncegyüttes székházának javítása, szépítése még folyamatban van, az előadások megtervezése, ezek anyagi költségeinek előteremtése, a próbák megszervezése, beleértve a megfelelő feltételek megteremtése, legyen az a tisztaság, a fűtés, a koreográfusok meghívása, kifizetése, ruhák, kellékek készíttetése stb., tovább sorolhatnám, ez mind-mind az igazgató feladata, és ebben mind részem volt. Nincs ideális helyzet, mert sokféle tényezőt kell figyelembe venni, mind az intézményen belül, mind pedig a kívülről jövő nyomást, elvárásokat.

– Milyen évnek néz elébe, mekkora költségvetéssel rendelkezik az intézmény?

– A megszorítások korszakát éljük, ezért még aprólékosabban át kell gondolni a hosszú távú stratégiát. Erről egyeztettem a megye előjáróival is. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne a túlélésre rendezkedjünk be, mert a Háromszék Táncegyüttesnek hivatása és feladata a magyar nyelvterület néptáncának és népzenéjének mint nemzeti értéknek a gyűjtése, életben tartása és színpadi formában való továbbadása. Az idén is lesznek új bemutatók, lesznek táncházak, és novemberben megszervezzük a 33. Népzene- és Néptánctalálkozót is, ahová már meghívtuk a Magyar Állami Népi Együttest.

– Indulásakor kijelentette, hogy az elődje, az alapító igazgató, a néhai Deák Gyula Levente műsorpolitikáját akarja folytatni. Ez egészen pontosan mit is jelentett?

– Deák Gyula Levente hatalmas életművet hagyott maga után, jó barátomnak tudtam, nagy tisztelettel gondolok most is rá. Az ő munkája nyomán alakult ki az évtizedek alatt a Háromszék Táncegyüttes egyénisége, arculata. Ennek eredményeként lett elismert a nagyérdemű közönség és a szakma által is. Ami jó, azt nem kell elrontani, épp ezért folytatni akarom ezt az elviséget: tehát folklórműsorok, táncszínházak, gyerekelőadások, színházi produkciók is vannak a műsorunkban.

Feleségével, Virág Imolával 17 éve alapították és vezetik a Százlábú Néptáncegyüttes több korosztályát (Fotó: Vargyasi Levente)

– Milyen új darabokkal készülnek idénre?

– Petőfi Sándor a magyar népköltészetből merített, és mivel idén születésének 200. évfordulója van, egy versekkel megtűzdelt néptánc-produkcióval szeretnénk tisztelegni emléke előtt. Ezt az előadást április 13-án fogjuk bemutatni a Háromszék Táncstúdióban. Június 16-án pedig egy olyan folklórműsorral mutatkozunk be, ami egyedi lesz az erdélyi közönség számára. Ha minden jól megy, akkor karácsony környékén az „angyal” elhoz egy új táncszínházi produkciót is.

– Céljai között szerepelt, hogy az együttest a hazai és magyarországi szereplések mellett minél több országba elvigye. Mennyire látja ezt megvalósíthatónak az együttes idei költségvetésének tükrében?

– Mindössze csak az anyagi forrásokat kell megteremteni, és akkor megvalósítható, főleg pályázatokon keresztül látom ezt megoldhatónak. Igyekszem új nemzetközi kapcsolatokat létrehozni és a meglévőket ápolni, hogy a megfelelő időben lépni tudjunk. A műsorpolitikánk is ennek megfelelően lett kialakítva. A Háromszék Táncegyüttes már bizonyított hazai és külföldi berkekben egyaránt, de a hírnevet ápolni kell, ugyanakkor a művészeknek is fontos a visszaigazolás.

– Kiemelten fontosnak tartja a néptáncmozgalom népszerűsítését, megerősítését a gyerekek és fiatalok körében, valamint az együttes utánpótlásának biztosítását. Mit lehet ennek érdekében tenni?

– Véleményem szerint a néptáncot élővé kell tenni a gyerekek számára, hogy ne csupán koreografált, színpadi produkciót tanuljanak. El kell érni, hogy a néptánc a gyerekek életformájának részévé váljon. Természetesen ez most nehezebb, mert régen, amikor a népi szokásoknak szerves részei voltak a mindennapi életnek. Akkor mindenki tudta, hogy milyen egy farsangi bál, egy betlehemezés, ma ez teljesen másként működik. Tisztában vagyok azzal, hogy nehéz táncpróbákra hívni, és hosszabb ideig meg is tartani a gyerekeket, hiszen ma nem divat a néptánc, ahogy a népzenehallgatás sem. Nehéz motivációt találni. További kihívás a pedagógusnak, hogy a néptáncra jelentkezők egy része rövid idő alatt akar nagy sikert elérni. A szülők is inkább a szereplésre várnak, kevesen értik meg igazán, milyen jótékony hatással lehet a néptánc a gyerek mindennapjaira az élete minden területén. Itt most arra célzok, hogy nem mindig a cél a fontos, hanem a bejárt út a cél felé. Százlábú Néptáncegyüttes.

„Ezeket a közöséget példaként szeretnénk megmutatni, hogy minél több fiatal kapjon kedvet a néptánchoz” – mondta Virág Endre (Fotó: Vargyasi Levente)

Feleségemmel, Virág Imolával 17 éve alapítottuk és vezetjük a Százlábú Néptáncegyüttes több korosztályát, és mivel napi szinten kapcsolatban vagyunk különböző nemzedékekkel, látjuk, hogy milyen jó baráti közösségek alakulnak ki, akár életre szólóak is. Ezen fogunk továbbra is dolgozni, ezt a közösséget szeretnénk példaként megmutatni, hogy minél több fiatal kapjon kedvet, hogy minél többen csatlakozzanak. Amúgy ígéretet kaptam a megye és a megyeszékhely előjáróitól, hogy segítenek egy új helyszín kialakításában, ahol a műkedvelők jó feltételek között próbálhatnak, táncházakat lehet majd tartani, előadásokat lehet bemutatni, erre mind nagy szükség van a néptáncmozgalom népszerűsítéséhez, valamint az együttes utánpótlásának biztosításához.

A Háromszék Táncegyüttes ebben a hónapban is változatos programokkal vár kicsiket és nagyokat: újra műsoron lesz a Tánckincs című interaktív tánctörténeti előadás, a Világhírű Redever gyermekprodukció, a Tragédia című táncszínházi előadás. Folytatódik továbbá a Lajtha László Alapítvánnyal közösen szervezett táncházsorozat:  február 21-én, húshagyókedden 20 órától farsangbúcsúztató táncházat szerveznek  a Tamási Áron Színház előcsarnokában. Redever, Gyuri király, Albi, Levente, Lágyi mester és a királylányok négy szervezett előadás keretében várják a gyerekeket február 13–16. között a Háromszék Táncstúdióban. A Könczei Árpád rendezte Tragédia c. táncszínházi produkciót február 22-én 19 órától Sepsiszentgyörgyön, a Háromszék Táncstúdióban, 28-án 19 órától Kézdivásárhelyen, a Vigadó Művelődési Házban lehet megtekinteni. 

Címlapfotó: Vargyasi Levente