Nem volt diadalmenet a Székely Nemzeti Múzeum megalapítása, de ma boldog lenne Csereyné Zathureczky Emília

A Székely Nemzeti Múzeumban az alapító, Csereyné Zathurecky Emilia tiszteletére nyílt kiállítás Újjászületünk! – Csereyné 200 címmel hétfőn. Mint elhangzott: Zathureczky Emília most boldog lehet odafönt, hiszen ez az egyetlen „gyermeke”, aki túlélte őt.

Az intézmény jövőre lesz 150 éves, az épület is nemrég újult meg, az alapító születésének pedig most van kerek évfordulója, mindezek örömére választották az állandó kiállításnak az optimista címet, melyben „benne van elődeink hite a tettereje, de a mi hagyományainkhoz, önazonosságunkhoz való ragaszkodás is” – magyarázta a jelenlevőknek a múzeum igazgatója, Vargha Mihály.

Kiemelte, hogy Csereyné egyike volt a kevés intézményalapító nőnek abban a korban, és számos önző, rosszindulatú, kicsinyes közéleti szereplővel kellett megküzdenie múzeumalapítási tervének sikeres kivitelezéséért. „Mi utódok hisszük, hogy Emília asszony boldog, (…) mert ma nemcsak Erdélyben, Magyarországon de a világon is hallanak rólunk. Csak alázatosak legyünk és céltudatosak, mint amilyen a mi nagyasszonyunk volt” – fogalmazott az igazgató.

Beke Mihály András, Magyarország csíkszeredai Főkonzulátusának első beosztott konzulja egy csángó asszonytól hallott mondatot, miszerint: „nem mi őrizzük a hagyományokat, a hagyományok őriznek meg minket” parafrazált – nem mi őrizzük a múltat, hanem a múlt őriz meg bennünket.” Kifejtette, hogy a múzeum nemcsak a benne levő tárgyak gyűjteménye, identitásformáló, fenntartó és erősítő intézmény, mely által egy egész közösség lelki-szellemi közérzete épül.

Letisztult, visszafogott, átgondolt kiállítás

Varga Benedek, a Semmelweiss Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Adattár igazgatója leginkább azt értékelte, hogy Csereyné szándéka szerint a múzeum az egész székelység közvagyonának kellett lennie: annak a székelységnek, amelyik már a 12-13. században egy erős közösségként tudott élni. Ugyanakkor kiemelte, hogy egy múzeum egy közösség szellemi alkotása.”

A most megnyílt tárlatot a jeles vendég csak szuperlatívuszokkal értékelte: szerinte egy „nagyon tiszta, visszafogott kiállítás, amelyben nagyon át van gondolva, hogy fognak kinézni a tárgyak önmagukban és egységesen is. „Megállná a helyét a világ bármelyik városában és külön értékelendő, hogy a digitális technológiát is visszafogottan használja, megteremti a lehetőségét a tárgyakkal való kapcsolódásnak” – fogalmazott Varga Benedek.

Szőcsné Gazda Enikő, a kiállítás kurátora a megnyitón kitért a Felvidékről (Szlovákiából) idekerült család és Zathureczky Emília személyes történetére is: a nemesasszony eltemette férjét és hét gyermekét, ennek ellenére alkotó emberré tudott válni.

A kiállításon 70 tárgyat mutatnak be, amelyek szorosabban kapcsolódnak az alapítóhoz: egy részük a család közvetlen gyűjteményéből származik, a többi más híres nemesi családoktól. Egyik legfontosabb darabja egy olyan kakasos hímzés, amelyet Zathureczky Emília gazdag gyűjteményéből menekült meg, és amelyiknek azért van többrétű üzenete, mert az alapító saját halottait is ilyen hímzéses koporsókban temette el, de azért is, mert a kakas a feltámadás szimbóluma.

A családi levelezésből az alapító hosszabb életrajza is a kiállítás része és filmen mutatják be Csereynét mint közéleti személyiséget. A tartalomért felelős kurátornak és látványvilágot megtervező Hugyecsek Balázsnak Vargha Mihály igazgató külön is köszönetet mondott.

A kiállításon a Plugor Sándor Művészeti Középiskola fuvolakvartettje is közreműködött Császár Katalin tanárnő vezetésével.

Fotó: Tuchiluș Alex