Olasz karácsony, erdélyi újév

Az olaszországi Roberto Canfora ősztől tevékenykedik a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület kötelékében EVS-önkéntesként. A Nápoly melletti Nola nevű kisvárosból érkezett sráccal karácsonyi hazautazása előtt egyebek mellett önkénteskedésről és karrierről beszélgettünk.

Roberto az időnap előtt személyes okokból hazautazott magyarországi Bagyinka Ágota helyére érkezett a céhes városbeli civil szervezethez. „Éppen Kézdivásárhelyen tartózkodtam barátnőmnél, amikor Ágota hazautazott, és mivel már korábban részt vettem az egyesület által rendezett eseményeken, éltem a lehetőséggel, hogy hosszabb időt tölthessek el ezen a vidéken”, osztotta meg lapunkkal a kezdetekről. Odahaza májusban fejezte be egyetemi tanulmányait, a nápolyi egyetem turizmus-menedzsment szakán diplomázott, és úgy döntött, mielőtt karrierépítésbe kezd, kicsit jár-kel a világban tapasztalatgyűjtés céljából.

– Úgy véltem, ha belevágok az üzleti ügyekbe, nehéz lesz időt szakítani arra, hogy más országok kultúrájával ismerkedhessem, így nem volt kérdéses, hogy a következő időszakban EVS-önkéntesként segítem az egyesület munkáját. Mondhatni, úgy döntöttem, mielőtt a jövőmről gondoskodnék, a lelkem gazdagítom – fejtette ki. Hozzátette, hazatérése után munkához látna. „Észak-Olaszországban kezdeném el a karrierépítést, Nápoly, ahogy egész Dél-Olaszország ugyanis nem a legmegfelelőbb hely erre a célra, hiszen Észak-Olaszországhoz viszonyítva gazdaságilag eléggé elmaradott. Saját vállalkozást szeretnék beindítani, nem mások szekerét tologatni”, hangsúlyozta.

Nagyon szereti a gyerekeket, ezért az egyesülettel folytatott tevékenységek közül a gyerekfoglalkozásokat kedveli leginkább. „A gyerek a társadalom tükre: ha boldogok a gyerekek, valószínű, hogy minden rendben van a környezetükben, ha viszont a figyelmük a foglalkozások közben minduntalan elkalandozik, vélhetően valami gond van. Ez idáig többnyire vidám gyerekekkel találkoztam, akik örömmel vesznek részt tevékenységeinken”. Szereti Kézdivásárhelyen, bár az gondot jelent, hogy az idősebb generáció nem beszéli az angol nyelvet. „Pedig a helyi hagyományokat ők ismerik leginkább, ezért szeretnék minél több idősebb személlyel beszélgetni, de egyrészt ők kevésbé ismerik az angolt, másrészt a magyar nyelvet nagyon nehéznek találom. Azonban ezt a gondot az egyesületbeli barátaim segítségével hidalom át, akik szívesen vállalják a tolmács szerepét.”

Karácsonyra hazautazott szeretteihez, az újévet azonban Erdélyben köszöntötte. „Ki is tagadnának a családból, ha karácsonykor nem lennék odahaza. Az ünnepek alatt rengeteget eszünk. Ebédre előételként sajt, sós keksz, olajbogyó, sonka, majd kagyló, sült hal, halas tészta, desszertként többek között Mostaccioli (nápolyi süti – szerk.) és Cassata (szicíliai édesség – szerk.) van a menüben karácsonykor.” Megjegyezte, otthon szilveszterkor igazi fesztivál-időszak van. „Van egy hely, ahol mi, fiatalok összegyűlünk, és elbúcsúztatjuk az óévet, illetve köszöntjük az újat. Otthon, a családommal vacsorázom, majd éjfél után barátaimmal egy klubba megyünk. Január elsején mindenki lenyugszik, a családdal ebédelünk, örülünk egymás társaságának”.