Örökifjú rockzenészek jubileumi koncertje

Modernkori köntösben hozza vissza a kilencvenes évek füstös rockzenéjét a harminc éve megalakult sepsiszentgyörgyi Semaphore, amelynek tagjai többször búcsúztak már a közönségtől ugyan, de sosem örökre. A tavalyi SepsiBook óta az együttes újjáéledt, a harmincadik születésnapjukat látványos koncerttel ünneplik meg december 23-án a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban. A zenekar történetéről, élményeiről és sikereiről Dancs Árpád Zsolttal, a Semaphore egyik alapítótagjával beszélgettünk.

A sepsiszentgyörgyi Semaphore 1993 augusztusának végén született meg, a Dancs Zsolt (Zsoli) és Sztakics Attila István által alapított Tempest zenekar utódaként. Nem sokkal később csatlakozott a csapathoz Makkai Kálmán „Öcsi” és végül 1995-ben Szénégető Attilával egészült ki teljesen az együttes, aki később autóbalesetben életét vesztette. A zenekar 2000-ig játszott aktívan, később egyre ritkultak a fellépések, 2022-ig csupán néhányszor álltak színpadra, tavaly azonban ismét összeállt a csapat a SepsiBookon bemutatott Zilahi Csaba Erdélyi MagyaRock  1970-2010 című kötetének apropóján. A Semaphore ekkor újjáéledt, Dancs Zsolt dobosként, Sztakics István billentyűsként, Makkai Kálmán gitáros-énekesként és Benedek István basszusgitárosként idézi fel koncertjein a kilencvenes évek rockzenéit. A 30 éves jubileumi fellépésükre 2023 december 23-án, 21 órától fog sor kerülni Sepsiszentgyörgyön a Tamási Áron Színház előcsarnokában.

30 éve a rockzene szerelmesei

Nagyszabású, látványos koncerttel ünnepli a harmincadik születésnapját a Semaphore zenekar Sepsiszentgyörgyön, amelyre nem csak a nosztalgiázni vágyókat, hanem a fiatal rockzenekedvelőket is nagy szeretettel várják. Zsolt, a banda egyik megálmodója avatott be a részletekbe és elmondta, hogy különleges koncepcióval készülnek a jeles eseményre. „Mindent meg fogunk tenni, hogy ez a koncert hozza azt a régi hangulatot, azt az >>oldies feelinget<< , de kihasználjuk a modernkori technikát is, ledfalak segítségével fogjuk megjeleníteni az akkori világot, sőt, különleges hangzással is készülünk” – magyarázta. Sőt, a Semaphore két fiatal zenésszel, valamint két meglepetésvendéggel is készül a közönségnek.

„Nem csak az akkori közönséget, hanem a mai fiatalokat is szeretettel várjuk, mert azt látom, hogy egyre többen szeretik a jó rockzenét, egyre többen járnak el koncertekre, a minőségi szórakozást választva” – mondta Zsolt, aki visszaemlékezett az elmúlt három évtized sikereire, a saját fiatalságára és a Semaphore virágkorára.

Cimbalomtól a cintányérig

Dancs Zsolt a Székely Mikó Kollégium kilencedikes diákjaként álmodta meg Sztakics Istvánnal a Semaphore-t, a kilencvenes évek egyik legsikeresebb erdélyi rockzenekarát. Zsoli gyermekkorában került szoros kapcsolatba a zenével, amikor az iskola népi zenekara, amelynek édesapja volt a vezetője, cimbalmos nélkül maradt. Bár igazából soha nem szerette, ma mégis hálás neki, hiszen a zenekarral körebjárhatta a Kárpát-medencét, és ekkor ismerkedett meg a dobbal is. „Éppen a cimbalomtanáromnál láttam meg egyszer egy dobot, akkor kértem, hogy mutassa meg nekem hogyan kell játszani rajta, már akkor érdekelt. Ő dobolt, én pedig soha életemben nem voltam annyira izgatott, mint akkor” – idézte fel Zsolt. Innentől fogva az ütőhangszer szerelmese lett és 14 éves korától egészen mostanáig hűen kitart mellette.

Emlékeiben élénken megmaradt a kilencvenes évek Sepsiszentgyörgye, amikor szerinte a mainál is nagyobb zenei élet volt a városban, a zenekarok tagjai pedig nem csak ismerték egymást, hanem barátok is voltak. „Nem volt versengés, nagyon sokan kisegítettük egymást. Nekem például sokáig csak egy cintányérom volt, holott három kellett volna legalább. Miklós Zozo barátomnak volt egy második, még valakinek egy harmadik, így állt össze a hangszer” – mesélte. Miután minden megvolt, következhettek a Bunkeres fellépések, ezzel együtt pedig a felfelé ívelő siker is.

A híres Bunker-éra

„2000-ig, az első hét évben hihetetlenül aktívan zenéltünk, a törzshelyünk az egykori Bunker volt, a Park vendéglő alagsora. Pénteken és szombaton is zenéltünk, túlzás nélkül körülbelül 500 koncertet tartottunk. Olyan is volt, hogy egy éjszaka alatt megfordult ezer ember” – emlékezett vissza Dancs Zsolt, aki szerint a Semaphore egy idő után nem csak a környéken, hanem Erdély-szerte is ismertté vált, de a Bunkerben való zenélést semmi sem pótolhatta. „Egy komoly generáció nőtt fel a Bunkerben azalatt a 6-7 év alatt. Arcból még mindig mindenkit ismerek, mindenkire emlékszem. Mi magunk is a közönségünkkel nőttünk fel” – mondta.

A fellépésekért cserébe néha aprópénzt is kaptak, de valójában a zenekar ijfú tagjait az anyagiak nem izgatták túlságosan. „A fizetségünk a Bunkerbe, ahol heti két alkalommal játszottunk, két sör volt fejenként. És néha adtak szalmakrumplit is. Amikor nagyon sokan voltak, akkor még ketchupot is kaptunk. Szilveszterkor ezek mellé adtak még egy üveg pezsgőt és két virslit, ez volt a csúcsgázsink. És mi voltunk a világ legboldogabb zenészei” – mesélte mosolyogva Zsolt.

Gondolatok szárnyaltak

Az együttes Gondolatok című albumát a bukaresti Transglobal Media stúdióban vették fel, és még kazettán adták ki 1996-ban. Zilahi Csaba 1997-ben az Európai idő című sepsiszentgyörgyi hetilapban is írt az albumról, amely szerinte jól tükrözte a csapat sokszínűségét, valamint kihangsúlyozta a zenekar nagy erősségét is, miképpen ügyesen ötvözik a hard-rockot, és a progresszív rockot a dallamost zenékkel.

Az Indul a buli című számuk mellé készítették el az első videóklipet is, amelyet a TVR magyar adásán mutattak be. A felvételeken jól kivehetőek a Székely Mikó Kollégium akkori diákjai, az iskolaudvar, a piactér. „Ez egy kétnapos felvételsorozat volt, én akkor végeztem a Székely Mikóban. Emlékszem, hogy a forgatáskor egy nagyon rövid tanítási nap volt, mi akkor kivezényeltük a teljes iskolát az udvarra, csaptunk egy spontán bulit és ezt vettük videóra” – fejtette ki az alapítótag, aki szerint mindez nem okozott problémát az iskolának, főleg, hogy a Semaphore több díjat is nyert az ott szervezett versenyeken.

Az egyre népszerűbb zenekar turnékra is indult, kísérő zenekarként Dancs Annamarival másfél hónapig zenéltek Svédországban, de egyedülálló zenekarként is elsöprő sikert arattak Erdélyben, jártak Csíkszeredában, Gyergyóban és Nagyenyeden is. Habár autójuk nem volt, mindenhova eljutottak, ahova csak hívták őket. „Erdélyben nagyon nagy rockélet volt, sok fesztivál, bár szerény körülmények között. Sokszor nem volt pénzünk, hogy kocsival menjünk, nekünk pedig egyáltalán nem is volt autónk, ezért vonattal mentünk el, nomád életmód volt. Kialakult egy rutinunk, muszáj volt, akkor még nem volt internet, ezért csak úgy tudtak megismerni, ha minél többször, minél több helyen ott voltunk” – mondta Zsolt, hozzátéve, hogy sokszor cipekedtek azokban az években, de így is megérte. Plusz, így bármikor lóghattak a suliból, elnézték nekik a tanárok.

Akkoriban hatalmas repertoárjuk volt, a dobos szerint akár hat órát is tudtak egyhuzamban zenélni. Volt köztük angol, magyar és nagyon sok román dal is, mert a közösségükben sok román anyanyelvű is volt, ezekkel nekik kedveztek. A zenéket hallás után másolták le, sokszor fellépéseken is, két dal között, ha éppen a közönségből valakinek olyan kívánsága volt, ami addig még nem hangzott el. Emellett több mint 15 saját számot is írtak, a Gondolatok című albumon kívül szintén 1996-ban kiadták a Karácsony van című lemezt, 1998-ban pedig a Dancsissimo válogatást is. Így történhetett meg, hogy egyre szélesebb közönség előtt is be tudtak mutatkozni, magyarországi fellépők előzenekaraként, fesztiválok zenészeiként egyaránt.

Tizenöt évig szünetelt a buli

 „Soha nem oszlottunk fel, mi úgy fogalmazunk, hogy egy hosszabb vakációt vettünk ki” – fogalmazott a dobos, aki szerint a 2000-es években kiment a divatból a rockzene, sőt, úgy egyáltalán az élő zene, és helyét felvette popzene és a playback. Szénégető Attila elment egyetemre, majd 2012-ben tragikus autóbalesetben életét vesztette. Makkai Kálmán vendéglátó zenéléshez fordult, jelenleg a Sempahore és a Back in Time zenésze, valamint gitároktató is egyben.  Sztakics István a kétezres évek elején filmzenéket komponált, billentyűsként remekelt egyénileg is különböző versenyeken, jelenleg Kovászna Megye Tanácsának főjegyzője. Benedek István építészmérnök, ugyanakkor nem csak a Semaphore, hanem a Szabadon eladom nevű zenekar tagja is. Dancs Zsolt a zene világában maradt ugyan, de nem zenészként, hanem húga, Dancs Annamari menedzsereként. „Nekem a szervezés során is nagy előny volt, hogy valamikor zenész voltam, mert tudok a zenész fejével is gondolkodni” – mesélte. Főállásban azóta is húga koncertmenedzsere, továbbá számtalan rendezvény szervezője, mint például a Szent György Napok, ugyanakkor az István, a király Székelyföldi Nagyprodukció producere is.

2000 és 2007 között voltak még kisebb fellépéseik, viszont ekkor már szétesőben volt az együttes. 2007-nem a Hároszéki Magyarok Világtalálkozóján volt az utolsó koncertjük. „Többször is felmerült bennünk, hogy újra kéne kezdeni, de hiányzott az a bizonyos szikra. Tavaly megjelent Zilahi Csaba könyve, amelyben az az erdélyi rockzenekarokról írt, ezt a 2022-es SepsiBookon mutatták be. Ekkor kértek fel hogy zenéljünk az eseményen” – idézte fel.

Lángra kapott szikra

Zsolt szerint a tavalyi felkérés adott újabb motivációt a Semaphore tagjainak. „Az utcán összetalálkoztam két szervezővel, akik bejelentették, hogy készüljünk, mert május 16-án fel kell lépnünk az Arénában. Olyan határozottak voltak, hogy igazából nem is maradt választás. Ez volt az a szikra, ami hiányzott” – mesélte a dobos.

Akkor körülbelül 700-an gyűltek össze a Semaphore és a Mercedes Band koncertjére, Zsolték ekkor kérték fel Benedek Istvánt, hogy csatlakozzon hozzájuk basszugitárosként, azóta pedig állandó tagjává is vált az együttesnek.”Nagyon jó érzés volt, hogy láttuk az egykori Bunkeres generációt. Kézdivásárhelyről és Kovásznáról is nagyon sokan jöttek, régebbi zenésztársak is megnéztek minket, és ez óriási lendületet adott nekünk” – magyarázta. A SepsiBook után felléptek a kézdivásárhelyi Sokadalomkor is, de színpadra álltak a Fejér Megyei Magyar Napokon is Nagyenyeden. Az idei Szent György Napokon Dancs Zsolt szervezőként kitalálta a  Made in Sepsi Retrot, amelynek keretein belül három régi sepsiszentgyörgyi zenekar lépett színpadra, ekkor a Semaphore is zenélt 40 percet. Itt már Zsolt fia szólógitárosként, és Kálmán fia dobosként is becsatlakozott a koncetre egy dal erejéig.

Az újabb indulás óta a tagok minden héten összeülnek egyszer, hogy legalább 2-3 óra erejéig csak a zenére koncentrálhassanak. „Érdekes, hogy 15 év kihagyás után most újra az életünk részévé vált a Semaphore. Ezeket az éveket azért kellett kivárni, mert mindenkinek megvolt a maga baja, de végülis rájöttünk, hogyha elszántak vagyunk és belátjuk, hogy ez örömet jelent nekünk, akkor tudunk rá időt keríteni és határozottan tudom azt mondani, talán a többiek nevében is, hogy a minden napi munkánkat is jobb kedvel csináljuk, mert úgymond újjászületünk a zene által” – fogalmazott a 30 éve megalakult zenekar oszlopos tagja, aki reméli, hogy nem csak a nosztalgiázókat fogják tudni visszarepíteni a kilencvenes évek Bunker-korszakába, hanem a fiataloknak is megmutathatják, hogyan lehet élvezettel játszani és hallgatni a rockzenét.

A jubileumi koncertre 2023. december 23-án, szombaton 21 órától kerül sor a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előcsarnokában, ahol a zenekar régi tagjai is közreműködnek. Jegyek elővételben 30 és 50 lejes áron a Városi Kulturális Szervezőirodában vásárolhatóak, valamint a koncert előtt a helyszínen.