Orvos és író

Mit jelent a női egyenjogúság, egyáltalán ki és hogyan értelmezi ezt? Mikor érezzük úgy, hogy szabadok vagyunk, és mit jelent szabadnak lenni? Hol van a helyünk ebben a világban? Ezekre és hasonlóan súlyos, életünket meghatározó kérdésekre keresték a választ a Bod Péter Megyei Könyvtárban, Turóczi Ildikó Eszter című regényének a bemutatóján.

Fábián Helén kézdivásárhelyi televíziós műsorvezető, valamint Deme Róbert színművésznek a szerzővel folytatott társalgása során kiderült, ő embertársait orvosként szolgálta, de egy idő után elege lett a nálunk uralkodó egészségügyi rendszerből, és kilépett belőle. A gyógyítást viszont nem hagyta abba, hanem Afrikában folytatta, ahol önkéntesként dolgozott, kórházat alapított, és gyermektámogatási programot szervezett. Jelenleg a Médecins Sans Frontières (Orvosok Határok Nélkül) elnevezésű nemzetközi szervezet orvosa, és a kameruni árvaprogram vezetője.

Bevallása szerint az El Camino zarándokút élményei és a kényszerből vállalt magány kettős hatására kezdett el írni. Elmondta, olykor nagyon nehéz beszélgetőtársat találni, így az ember rákényszerül, hogy saját magával társalogjon, és talán papírra veti, ami az eszébe ötlik. A könyvbe belelapozva pedig hamar kiderül, hogy ez mindannyiunk hasznára vált, hiszen nemes gondolatok fogalmazódtak meg benne, mint ahogy az est során is.

Aki pedig ott volt, nem bánta meg, hiszen Turóczi Ildikó személyében egy érzékeny lelkületű, az élet nagy kérdéseire válaszokat kereső, néha elbizonytalanodó, azonban többnyire határozott, a változtatásra képes nőt ismerhettünk meg. Egy olyan egyéniséget, aki elfogadja a neméből fakadó és létezését meghatározó adottságokat, illetve korlátokat, és nem akar más lenni, mint aminek erre a világra jöt