Őseink nyomában

A székely és iráni mondavilág elemeinek azonosságára mutatott rá dr. Sántha Attila (1968) költő, író, magyarságkutató, és vont le ebből logikus és kézenfekvő következtetéseket az őshazára és eredetünkre vonatkozóan a legutóbbi Kőrösi Csoma Sándor Napok alkalmából szervezett tudományos tanácskozáson, A Csaba-monda, Irán és Turán, no meg a Szijávusida-dinasztia és a heftaliták címmel tartott előadásában.

A székely és magyar eredetre, sőt az őshaza elhelyezkedésére vonatkozóan népi mondáinkban is számtalan utalást találunk. Egy nemzete iránt elkötelezett és ezért a történelmi igazság kiderítésében érdekelt kutató pedig ennek hollétét más népek fennmaradt regéiből is kikövetkeztetheti. Kiváltképp, ha azok eltérő nevű, de a mieinkkel megegyező szerepkört betöltő és azonos tetteket véghezvivő személyiségekről szólnak, hiszen ez közös gyökerekre utal.

Dr. Sántha Attila évek óta fáradhatatlanul és eredményesen munkálkodik múltunk fehér vagy csak annak hitt foltjainak eltüntetésén. Ezúttal az iráni kultúra néhány szegmensét vette górcső alá, mert az eddigi eredmények fényében úgy tűnik, a magyar őstörténet-kutatás szempontjából ez a legígéretesebbnek tűnő irány. Véleményét többek között dr. Vargyas Lajos (1914–2007) népzene- és balladakutató megállapításaira alapozza. Ő ugyanis már 1978-ban arról értekezik, hogy a honfoglaló magyarság hitvilágának legfejlettebb rétegei a nyelv és folklór tükrében a régi törökség és Irán felé mutatnak. Vagy dr. Fodor István (1943– 2021) régész azon kijelentésére, miszerint a honfoglalás-kori varkocsdíszítő hajkarikák és más tárgyak stílusa az iráni-szászánida művészeti díszítő stílushoz áll a legközelebb. Dr. Hoppál Mihály etnológus, folklorista pedig úgy vélekedik, „bizonyos leleteket, temetkezési szokásokat csak az iráni kulturális hatásokkal lehet megmagyarázni.”

Sántha Attila a nagy elődök és saját észleléseit összegezve rámutatott, hogy a Lugossy József (1812–1884) nyelvész, orientalista, akadémikus által 1850 körül gyűjtött Csaba- és a perzsa Szijavas-monda csaknem minden eleme megegyezik. Csaba királyfi például szellemcsapatai élén visszatér, hogy megmentse a végveszélybe került székelyeket, vagyis újjászülető megmentőként tartják számon. Hozzá hasonlóan a cselszövések miatt meggyilkolt Szijavas szintén újjászületvén védelmezi Irán földjét, és gyógyítja meg lakóit. Ehhez a Szijavas-vére néven emlegetett növényt használja, a hun királyfi pedig a Csabavére elnevezésű növénnyel állítja talpra súlyosan sebesült vitézeit. Schmidt József (1868–1933) nyelvész ugyanakkor arra is felfigyelt, hogy a Csaba vezetette hun harcosok a csillagos égboltról csapnak le az ellenségre, míg az iráni mitológia fényes csatákban küzdő emberfeletti lényei szintén szoros kapcsolatban állnak a csillagokkal. Ráadásul ezek a védőszellemek az elhunyt ősök lelkei, amint a Csaba-mondában is.

Ezt követően még hosszasan sorolta a tartalombeli azonosságokat, amelyek egyértelműen a két monda közös eredetére utalnak. És amennyiben azt is figyelembe vesszük, hogy az Isten szavunk bizonyítottan iráni eredetű, illetve a monda szerint Szijavas a Turán nevű ország keleti, később Baktriaként ismert tartományában uralkodott, amelyben Kr. u. a 6. században a Shaba vezette, magyarul hét törzset jelentő nevű heftaliták élnek, még nyilvánvalóbbá válik, hogy hol kell az őshazát keresni.