Összefogás egy cél érdekében

A koronavírus-járvány miatti szigorítások által megtizedelt hallgatóság előtt mutatták be szerda este a Székelyföldi Magyar Újságírók (SZMÚE) kiadásában megjelent Gúnyhatár – Léphaft karikatúrák körülírva című kötetet a Bod Péter Megyei Könyvtárban.

A tíz országban élő újságírók tollából született „szösszenetek” szerzői közül az eseményt több helybéli is megtisztelte a jelenlétével. Az őket rajzaival írásra késztető Léphaft Pál a világhálón kapcsolódott be a beszélgetésbe.

Bedő Zoltán SZMÚE-elnök üdvözlő beszéde után az est házigazdája, Szekeres Attila köszöntötte az egybegyűlteket, majd felkérésére az ötletgazda, Galbács Pál nyugalmazott tanár, újságíró, televíziós szerkesztő ismertette a könyv megjelenésének előzményeit. Ennek során kiderült, hogy a fejéből kipattant és mások által is jónak minősített elképzelés után történéseket tükröző karikatúrákat kért Léphaft Páltól, mert ezek látványa gondolatokat gerjeszt a szemlélő elméjében. A megérkezésük után fordult a könyv szerkesztőjével, Ambrus Attilával együtt a világban szétszórt magyar újságírókhoz, hogy fejtsék ki az általuk kiválasztott rajzzal kapcsolatos gondolataikat. Közülük 52-en tettek eleget a felkérésnek.

Azt már Ambrus Attilától tudtuk meg, hogy a 16 éve megalakult Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója (KMÚEK) létének köszönhetően, szerkesztőként a szokásosnál kevesebb gondja volt a könyv anyagának összeboronálásával. Ebben ugyanis a nemzetet és olvasót szolgáló újságírás iránt elkötelezett, közszolgálatot felvállaló szaktársak tömörültek, akiknél most is súlya van az adott szónak, és elsősorban őket szólította meg.  Közülük egy személy nem válaszolt, és egy másik a koronavírus-járványra hivatkozva nemet mondott, azonban 48 azonnal elvállalta a feladatot. A kiadvány hírének terjedésével pedig nemsokára még négyen csatlakoztak hozzájuk.

Ambrus szerint óriási dolog, hogy 52 magyar újságíró összefogott egy cél megvalósítása érdekében, még akkor is, ha Léphaft Pál egy olyan személyiség, aki mögé fel lehet sorakozni. Annál is inkább, hogy a külsőleg is tetszetős könyv tartalma színes és változatos, a csípős és keserédes humort, iróniát és öniróniát sugárzó rajzok, illetve írások egyaránt találhatók benne. És ezek a mai napról szólnak, de úgy, hogy az elmúlt 100 esztendő történelme és egy szebb jövő lehetősége egyaránt kiolvasható belőlük. Éppen ezért arra kérte a SZMÚE tagságát, hogy ne hagyja abba az ilyen és hasonlóan nemes gyümölcsöket termő együttgondolkodást, valamint munkálkodást.   

Léphaft Pál a maga során szeretettel üdvözölte és „lelki karjaival megölelte” az írott és rajzolt szónak a könyvbemutatón jelenlévő ismerőit és barátait. Nem rejtette véka alá, hogy nagyon örül a kötet megszületésének és megjelenésének, hiszen ez együttgondolkodni és cselekedni tudó egyénekből álló csapatmunka eredménye. Ugyanakkor a világháló korában is fontosnak tartja a könyvek létét, mert egykori irodalomtörténész tanárával együtt vallja, hogy „a könyvet akkor is meg kell írni és ki kell adni, ha csak egy valaki fogja majd fellapozni és elolvasni.”     

A kötetet megyeszerte meg lehet vásárolni a H-Press újságos standjainál. (berecki)