Óvodai varázslat

Csak szóltak a minap, hogy mennék el e hét elején a Hófehérke Napközi Otthonba, kellemes meglepetésben lehet részem. Azért sem utasíthattam vissza a meghívást, mert vagy harmincöt évvel ezelőtt itt okosodtak az én lányaim is, s nem feleslegesen használom az „okosodás” szót, mert tényleg meglepően sok dalocskával, mesével, versikével, világra nyitó ismerettel léptek ki aztán az intézmény kapuján.

A mostani meghívásra történő megjelenésem azért sem maradhatott el, mert korábban is vendégeskedtem ebben a tanintézményben, amikor volt kolléganőiket, a nyugdíjasokat beszélgetésre hívták; nem is kellett különösebben bizonygatniuk, hogy az előttük járók példája számukra ma is mérvadó. Persze, nyomós oka volt a mostani különleges csinosításnak, ugyanis messziről jött vendégeket, magyarországi és lettországi óvónőket fogadtak.

A sokszor dicsért és az ügyesebbek által kihasznált Erasmus-program sikeres pályázatának köszönhetően egyenesen Rigából, Lettország fővárosából és a szép nyírségi „főváros”, Nyíregyháza közelében fekvő Balkány településről jött el ide óvónők egy-egy csoportja, a Kárpát-kanyar talán legszebb vidékére. Márk Emese intézményvezető és Szép Kinga pályázatfelelős mindent beleadott, a napközi egész közösségével karöltve, hogy a találkozás, a megbeszélések, látogatások, tehát a vendégek hetes ittléte a lehető leggazdagabb élményeket nyújtsa.

És akkor a gyerekek átvették a főszerepet

A felnőttek bemutatkozása után a gyerekeké lett a főszerep, előbb a Vackor óvodáscsoport vonult be valódi székely népviseletben – a valódit azért hangsúlyoznám, mert még a fiúcskákon sem láttunk hosszú fehér alsóból alakított székely harisnyát, a lábukon is kemény szárú csizma, mindez a napközi tulajdona. Ha olyanok lennénk, talán saját székely gúnyáról is kellene beszélnünk…

A pünkösdi hagyománykörhöz tartozó gyerekjátékot szerencsére egy-két helyen még ma is el szokták játszani. Az is meglepetés volt, hogy minden vendéget a gyerekek saját készítésű márciuskával „ruháztak” fel, ha volt gombostű, fel is tűzték; nekem a kabátom gombjára akasztottuk. Hárman voltunk férfiak, s elnéztük kedvesen a tévedést, hogy minket is a nőkhöz soroltak be. Aztán következett a Gărgărițele (Hétpettyes katicabogár) nevet viselő román csapat: tizenöten lehettek, Bodza vidéki hagyományos körtáncot jártak, ők is színes népi ruhában. Ezek után került sor aztán a bemutatott játék, tánc célzatos előkészítésének indoklására – maga a rendezvény, a háromiskolás találkozó tárgya, címe: Néphagyományaink környezettudatosan.

Beszélgetés négy nyelven

Az egyhetesre tervezett program több óvodai foglalkozás megtekintését is magában foglalja, látogatást a polgármesteri hivatalba, kirándulást Erdővidékre, , s nem hagyhatják ki a megyeszékhelyi múzeum, a Bod Péter Megyei Könyvtár, az Erdélyi Művészeti Központ, Kézdivásárhely és környéke, Brassó és Sepsiszentgyörgy nevezetességeinek megtekintését sem. Sort kerítenek arra is az elgondolások szerint, hogy meghallgassák a vendégfogadó Márk Emese előadását a hazai oktatási rendszerről, valamint Szép Kingának Óvoda-boldogságprogram a pozitív pszichológia módszereivel című bemutatóját. Ráadásként azt is előirányozták, hogy megtekintik a Háromszék Táncegyüttes Vágják az erdei utat című műsorát.

A találkozó egyébként négy nyelven zajlott, s Erdős Alpár pszichológus segítségével a beszélgetés, a magyarról angolra, angolról magyarra, oroszból angolra, onnan magyarra, majd románra történő tolmácsolás zavartalan volt. Következik a következő állomás, az itteniek Balkányra, majd Rigába látogatnak.

Történelmi kapcsolataink

A Lett Köztársaság a balti államok egyike, fővárosa, Riga pedig a Baltikum legnagyobb városa a maga 650 ezres lélekszámával. A történelembe visszapillantva azért van némi közünk ehhez a vidékhez, hiszen a 13. század végén, amikor II. András király kiűzte a Barcaságról – ahol külön államot akartak létrehozni – a német keresztes lovagokat, ők a Baltikumon is berendezkedtek. Lengyelországban megvetették a lábukat, s ott aztán meg is alapították a külön államot. Maga a lett nyelv a balti nyelvcsaládhoz tartozik, a területén élő kis létszámú lívek nyelve pedig a finnugor nyelvcsalád tagja, melyhez a hivatalos álláspont szerint a magyar is tartozik. A hajdani Livónia, a mai Lettország tagja a NATO-nak, az EU-nak és az eurózónának is.