Pálffy Tibor gyilkos szerepében

Nyirő Józsefnek a Most már jöhetsz, Jézuska című novellájából forgattak kisjátékfilmet a Gyimesekben, illetve Csíkszeredában: a két szereplőn alapuló, a kolozsvári születésű, Budapesten élő Farkas György rendező által megálmodott és kivitelezett alkotásban a gyilkos apa szerepét a sepsiszentgyörgyi Pálffy Tibor színművész játssza: lapunk őt kérdezte a forgatásról, kulisszatitkokról, kihívásokról.

– Mesélne a filmforgatás előzményeiről?
– Telefonon kerestek meg, hogy lenne egy kisfilmajánlat, és ha ráérek, akkor Csíkszeredában kéne találkozzak az amúgy Pesten élő rendezővel. Kicsi ez a szakma, de mégsem annyira picike, hogy mindenki mindenkit ismerjen. Beszélgetésünk, gondolom, színészválogatás (casting) volt, de nem a hagyományos formájában zajlott. Ezt követően, két napra rá hívtak, hogy szeretnék, ha a gyilkos szerepét eljátszanám.

– Ilyenkor feszegeti azt, hogy miért pont önre esett a választás?
– Nem szoktam kérdezni, viszont többnyire elmondják, hogy miért is esett rám a választás. A filmben nagyon fontos, mennyire talál a karaktered, a kinézeted azzal a szereplővel, akit a rendező megálmodott. Megkockáztatom: a filmben a színész személyiségére nagyobb hangsúly kerül, mint a tehetségére.

– Pár mondatban elmondaná olvasóinknak, hogy miről is szól a Nyirő József novellája alapján készült kisfilm?
– A Most már jöhetsz, Jézuska című novella alapján készült kisfilm két szereplőre épít (jómagam és csíkszeredai kollegám, Fülöp József Zoltán alakítására). Egy 20 perces kisfilmről beszélünk, amelyet 4 napig forgattunk, amelyben a „rossz fiú” szerepét játszom, aki megölte a feleségét, ezért került börtönbe, illetve innen szökik meg, hogy a karácsonyi ünnepek előtt láthassa még egyszer gyermekét. Üldözés közben meglövik, bemenekül egy öregemberhez, aki befogadja, és akiről kiderül, hogy az ő családja is meghalt. A két férfi beszélgetése során fény derül a menekülő szándékára, aki időközben belehal a sérülésébe. Az öreg utólag a vérdíjból vásárol a gyermeknek ajándékokat, ezeket viszi el neki.

– Nyirő József ellentmondásos személyiség. A szerep elvállalásakor ez befolyásolta-e bármiben?
– Tudom Nyirőről, hogy politikailag, nézetei miatt ellentmondásos figura. De hát olyan világot élünk, ahol senki sincs biztonságban, mindenkinek megvannak a maga bűnei. Természetesen nagyon fontos, hogy a művész, az alkotó erkölcsileg bizonyos határokat ne lépjen túl! A novella erős érzelmi töltetű, és nyoma sincs benne ideológiának. A művészet akkor tud szabad és érvényes lenni, ha ideológiáktól, propagandától mentes.

– Megosztana olvasóinkkal egy mókásabb kulisszatitkot?
– A filmben szerepel egy középtermetű, betanított, Akka névre hallgató juhászkutya-keverék is. Nos, én félek az ebektől: alapból van egy ilyen félelmem. Valami olyan energiákat éreznek rajtam a kutyák, hogy még a nagyon jámbor is megugat. A pásztorkutyának pont azt a házat kellett védenie, ahová én behúzódtam szökés közben. A végére úgy összebarátkoztunk, hogy az utasítások ellenére is nehezen akart megugatni!

– Más színészi eszközöket használ a filmben, mint a színházban?
– Egészen más színészi technikákról, eszközökről beszélünk a filmben, és egészen másokról a színházban, de mindkettő kihívás: a színház a jelen időnek, a film pedig az örökkévalóságnak készül. Sok filmrendező azt kéri, hogy eszköztelenül játssz egy filmben. Ilyenkor vitába szállok velük, mert nem eszköztelenül, hanem filmes eszközöket használva kell kamera elé állni. Fontos például, hogy milyen a gesztusod a színházban, és milyen a kamera előtt, ahol ugye egy 9 méteres vásznon jelenik majd meg az arcod, és a legkisebb szemrebbenésed is sokatmondó lehet.

– Mikor láthatjuk a kisfilmet? Elégedett-e az eredménnyel?
– A film szerintem nagyon izgalmas, hiszen Farkas György ellen tudott állni annak, hogy a Gyimesekben ne a táj szépségét emelje ki, hanem inkább kihasználta ennek az adottságait: a nagy hó, a hideg, a vidék, a táj kegyetlensége szorosan összekapcsolódik a karakterek személyiségével. Ez a történet attól székely, hogy ebből a közegből épít, a természet pedig ennek szerves része. Az udvariasságot félretéve nagyon jó élmény volt a forgatás, kifogástalan a stáb, a rendezővel pedig jókat beszélgettünk forgatás után művészetről, filmről. Fontos kiemelni, hogy a film vágóteremben készül el, nem a forgatáson, de a képek alapján, amit a forgatáson láttam, véleményem szerint nagyon erős érzelmi hatása lesz. Reménykedem abban, hogy izgalmas képi világa és főképpen dinamikája lesz. Tervek szerint április végére készül el, és először tévécsatornákon sugározzák majd. Ezt követően indulna el fesztiváljáró útján.

– Napi szinten utólag hiányoznak-e a forgatáson megtapasztalt kellemes, kivételes élmények, a táj, a körülmények?
– Nincs idő áhítozásra. Az a jó, hogy mindig van új és újabb feladatom. Ha jelenleg nem egy színházi próbafolyamat kötné le minden időmet, hanem unatkoznék, akkor valószínűleg, kívánkoznék valahová vissza, egy ilyen forgatásra. De pörög az élet, nincs idő elmélkedni azon, hogy mi volt. Jelenleg a Tamási Áron Színház új előadásában, a Sam, avagy felkészülés a családi életre című kortárs lengyel dráma Bocsárdi László-féle rendezésében játszom egy apa szerepét. Átléptem egy életkort, így már az apaszerepeket játszom, a következő szint a nagyapa vagy az Isten lesz (nevet). Van cél, van feladat, nyakig benne vagyunk a munkában.