Parancsot teljesített

Meglepően sokan emlékeztek a fehéregyházi csatában 1849. július 31-én eltűnt lánglelkű költőnkre, Petőfi Sándorra a történtek 168. évfordulóján, a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban. Czegő Zoltán író, költő immár negyedik alkalommal szervezte és valósította meg saját erejéből a szintén általa megálmodott ünnepélyes főhajtást. 

Péterfi Ágnes unitárius lelkész szenvedélyes hangon emlékezett a költőre és szabadságharcosra, majd Németh Bélát idézte, aki szerint Petőfi a legnagyobb magyar költő mostanáig, az istenek magyar kedvence. Nem véletlenül, hiszen mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen. Tehetséget, történelmet és sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú és méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett a magyar nemzet irodalmában.  

„Percig se gondolja a jövendő diákja, hogy Petőfi önként rohant bele a halálba, mert vitte a költői szándék, az önérzet. Utolsó nagy hadi útjai Erdélybe vezették, parancsolták ő pedig akkor is, mint egész életében, a nemzet javát szolgáló parancsot teljesítette” – jelentette ki többek között Czegő Zoltán, filozófiai elemeket sem nélkülöző ünnepi beszédében. Az esemény méltóságteljes hangulatának megteremtéséhez, a himnuszainkat és megzenésített Petőfi verseket előadó sepsikőröspataki fúvószenekar játéka is nagymértékben hozzájárult.