Parkinson-kórral is kell táncolni

Különleges tánctanfolyamot indított Sepsiszentgyörgyön a Kék Hold Táncklub, ugyanis Parkinson-kórral élőknek és hozzátartozóiknak tanítanák meg az alapvető tánclépéseket. Az órákra párral lehet jelentkezni, a siker garantált.

Októberben indult a Parkinson-kórral élők tánctanfolyama, melyen különböző társastáncokat tanulnak az érdeklődők, de a lépések begyakorlása mellett más célja is van a kezdeményezésnek.

Marton Enikő ötletgazda, tánctanár elmondta: igazából dr. Todor Simion Gizella neurológus főorvos adta az ötletet, aki alternatív programcsomagot keresett a betegei számára a gyógyszeres kezelés mellé.

– Az alternatív terápiák javítják a betegek életminőségét, ezért logopédust, pszichológust, különböző fejlesztő szakembert is bevonnak a kezelésekbe, így került képbe a tánc is. A téma engem is mindig érdekelt, amikor jött a megkeresés, nagy örömmel fogadtam. Az első jelentkezővel, akivel kipróbáltuk a táncot, sírás-rívás, zokogás lett az eredmény, főleg ijedelem, mivel nehéz dolgozni a Parkinson-kórral élőkkel. De a nehézség mellett nevettünk is, mert nagyon rövid idő alatt óriási eredményt értünk el, nagyon szépen reagál a szervezet a mozdulatokra. Attól a ponttól, hogy bejön a beteg, és nem tudja egyedül levetni a kabátját, vagy nem tud felállni, eljutni addig, hogy zenére reszketés nélkül mozog, az valami csodálatos – magyarázta a tánctanár.

Marton Enikő kiemelte: a tanítás ugyanúgy zajlik, mint az egészséges táncosok esetében, fontos az intuíció, az egymásra reagálás és az odafigyelés. A tanfolyamra csak párral lehet jelentkezni, betegkísérővel vagy beteggel. Ennek oka, hogy társasági táncokat tanulnak, amihez elengedhetetlen a pár, hiszen a munkafolyamatban támasz kell a táncosnak, valaki, akivel összeszokhat.

A Parkinson-kór, mivel gyógyíthatatlan betegség, sokszor súlyos, hosszú időn át tartó depresszióval is jár, éppen ezért fontos a tánc, hiszen megváltoztatja a betegek életminőségét, javítja életkedvüket.

– A legnehezebb része meggyőzni a beteget, vegyen részt a tanfolyamon, mozduljon ki, és mozgassa meg magát. Ezeknek az embereknek az is erőfeszítés, hogy felöltözzenek és eljöjjenek a táncteremig. Viszont, ha ez megtörtént, mondhatjuk, hogy csoda történt, ugyanis a következő kérdés már az, mikor jöhetek újra, és milyen boldog lesz a fiam, ha meglátja, hogy az apja táncol – fogalmazott az oktató.

A táncórák egyszerű lépésekkel kezdődnek, hogy élvezhető legyen mindenki számára, és a szervező reméli, valóban sikerre lehet vinni, és tényleg igaz, hogy bárki táncolhat, egészségi állapotától függetlenül is.