Példaképünk marad

Születésének 110. évfordulóján (1908. január 8.) gróf Czegei Wass Albert erdélyi nagybirtokosra, katonatisztre, íróra, költőre, közéleti személyiségre és politikusra emlékezünk. Egy olyan egyéniségre, aki a vészterhes 20. század legsötétebb időszakaiban is erkölcsi fáklyaként lobogva mutatta az irányt, amerre haladnunk kellett, és az utat, amelyen a fényre juthatunk.

Wass Albert Válaszúton, családjának ősi birtokán látta meg a napvilágot. Az alapfokú iskola elvégzése után tanulmányait Magyarországon, Németországban és Franciaországban folytatta. A tanulás mellett pedig íróként és költőként alkotott, műveivel már diákkorában beírván nevét a magyar irodalom aranykönyvébe.

1932-ben visszatér Erdélybe, hogy családja megmaradt birtokán átvegye a gazdaság vezetését, azonban Isten más sorsot szánt neki. Előbb a román hadseregbe kap behívót, majd Észak-Erdély Magyarországhoz történt visszacsatolása után (1940) besorozzák a magyar honvédségbe.

Kezdetben alhadnagyként harcol az ukrán fronton, majd Veress Lajos tábornok szárnysegédjeként a nyugati szövetségesekkel folytatott titkos tárgyalások egyik résztvevője. Magyarország német megszállása után (1944) a Gestapo letartóztatja, azonban néhány nap múlva szabadon engedi. Az orosz megszállás elől Németországba menekül, majd négy fiával kivándorol Amerikába, ahol 1998-ban bekövetkezett haláláig szolgálta nemzetét. Íróként, közéleti személyiségként, egyetemi tanárként, különböző szervezetek tagjaként és vezetőjeként egyaránt.

Tevékenysége szúrta az erdélyi magyarokat elnyomó bukaresti hatalom szemét, és nemcsak a kommunista diktatúra és az azt követő látszatdemokrácia során, hanem már a két világháború között is. A hódítók ugyanis így vagy úgy, de mindig félreállították azokat az egyéniségeket, akik kiálltak szorongatott helyzetbe került és a megsemmisülés határára sodródott véreik védelmében. Ha pedig már eltávoztak ebből a világból, akkor rágalmakkal feketítették be életútjukat. Tudták ugyanis, hogy egy megcsonkított testű, idegen határok közé szorított, vagyonából kiforgatott, intézményeiből kilakoltatott, szülőföldjén üldözött népnek nem marad más kapaszkodója, csak a múltja és annak kimagasló személyiségei. A történelmét nem ismerő közösség ugyanis idővel feladja a nyelvét, kultúráját, és már nem alkot nemzetet. És akkor már könnyen el lehet vele bánni.

Éppen ezért a birtokait elkobzó és őt száműzetésbe kényszerítő idegen hatalom soha nem bocsátotta meg Wass Albertnek, hogy élete utolsó percéig népének tanítója, segítője és szószólója maradt. Annak ellenére sem, hogy az erdélyi románságnak is jótevője és kenyéradója volt. A lelki és szokásvilágukat pedig olyan mély összetettséggel és fájdalmas szépséggel senki sem ábrázolta azóta sem, mint ahogyan ő tette A funtineli boszorkány című regényében.

Egy sebtében összeült kommunista vészbíróság koholt vádak alapján halálra ítélte (1946), és ettől fogva még az emlékét is próbálják kiirtani a köztudatból. Ez azonban soha nem fog sikerülni. Nem sikerülhet, mert tartásával, kiállásával, tetteivel és műveivel befészkelte magát nemzete szívébe, onnan pedig megfélemlítéssel nem lehet kilúgozni. Hiszen Ő már a mi hősünk, példaképünk, szellemi iránytűnk, és az is marad az idők végezetéig.

Az író születésének 110. évfordulóján a magyarországi Bonyhádon lelt otthonra Wass Albert bronzszobra. Potápi Árpád János államtitkár, aki egyben Bonyhád országgyűlési képviselője, az írót ábrázoló műalkotás mellett felidézte: a völgységi városban 2005. január 8-án a világ első köztéri Wass Albert-szobrát állították fel. Hozzátette, hogy a bonyhádiak büszkék arra, hogy a város otthont adhat Kolozsy Sándor műalkotásának, és nemcsak szobrát, hanem hagyatékát is őrzik a Wass Albert-nap keretében. A bonyhádiak élen járnak abban, hogy a magyar irodalom nagy alakja elfoglalhassa helyét a nemzet emlékezetében, „de ennél sokkal többet tettünk: tizenhárom éve kivettünk egy téglát abból a falból, ami elválasztotta a magyart a magyartól, nemzetünket szellemi örökségétől” – hangsúlyozta. Az államtitkár rámutatott: az elmúlt nyolc év közös munkájának eredménye, hogy ma bukovinai székelyként, vajdasági vagy amerikai magyarként, németként, horvátként, magyarországi szlovákként újra itthon lehetünk ebben az országban. „Talán nem is adhatnánk határozottabb választ az üldözőknek, mint azt, hogy immár egymillió külhoni magyar honfitársunk vált közjogilag is a nemzet részévé, köztük az erdélyi írófejedelem fia, Wass Miklós gróf” – jelentette ki.