Pillanathoz kapcsolódó szövegek

Az emberiséget szorongató koronavírus-járvány miatt a világhálón került sor dr. Tamás Dénes író, esszéista, egyetemi adjunktus és immár költő első, Rémegyszerű versek című kötetének a bemutatójára múlt hétvégén. Az önvallomásnak is beillő, felismerésekkel telített költemények kapcsán a szerzővel Láng Zsolt prózaíró beszélgetett.

Tamás Dénes eddig négy könyvet tett le az olvasók asztalára, amelyek mindegyike más-más műfajhoz tartozik, hiszen az esszéket novellák váltották fel, majd regény és költészet következett. Ez utóbbi kötet tartalmát „pillanatszerűségnek való kitettségből felfakadó, valamilyen azonnaliságban megszületett, kifutásukban is ahhoz a pillanathoz kapcsolódó szövegek”- ként határozta meg. Egyszerűnek szerinte a mindenféle kötöttségtől való mentességük kapcsán nevezhetők, és verseknek „az olvasót körüljárásra késztető és benne valamit elindító”gondolati mag kapcsán tekinthetők. Annál is inkább, hogy ezek „egy érző, szenvedő, vágyakozó ember” formába öntött megnyilvánulásai.

De valóban rém egyszerűek lennének ezek a versek? – teszi fel a kérdést Rakovszky Zsuzsa Kossuth-díjas író, költő, műfordító a könyv hátsó borítóján található ajánlóban, majd meg is válaszolja. „Az biztos, hogy nincsen bennük semmi fölösleges, semmi tetszelgő, mélyértelműségnek álcázott zűrzavar: mintha határozott léptekkel, se jobbra, se balra nem nézve haladnának egy bizonyos magaslati pont felé, ahonnét valamiféle «gondolati halálugrást» hajtanak végre. Minden ezen az ugráson múlik, és ha sikerül – és többnyire sikerül –, minden egyes szó visszamenőleg át- és fölértékelődik ennek a gondolatnak a fényében.”

A szerző megfogalmazásában ezek a költemények általános emberi helyzeteket tükröznek, mert bárki „állhat egy tenger partján, felnézhet egy domboldalra”, vagy maradhat társtalanul, mert elhagyták, és ezért válnia kell. Társalgásuknak ezen a pontján így az is kiderült, hogy Tamás Dénest végül is egy magánéleti válság sodorta a költészet vizeire. Nagy érdeme, hogy benne kavargó és belőle kikívánkozó érzelmeket, így a csalódást, keserűséget, torkát szorongató magányt, tanácstalanságot, amelyekről Láng Zsolt szerint mások elégiákat írnak, neki sikerült valóban egyszerű, tömör, de megrázóan kifejező formába önteni. És vajúdása alatt döbbenetes igazságok felismeréséig és szavakba öntéséig jutott el, amint ez nyugalom címet viselő hétsorosából is kicseng: „miután mindent kipróbáltál/ mindenhova fordultál/ miután minden bezárult előtted/ és minden összeomlott/ csak azután talál rád/borít be és kezd lebegtetni/a nyugalom.”

Egyedi, azonban nem egyedülálló módon mondanivalójának túlnyomó részét, a számára esetlegességet sugalló mivoltában, valamint igénytelen környezete ellenére is vonzó sepsiszentgyörgyi vasútállomáson, az ott uralkodó állapotokra rezonálva vetette pappírra. A Napkút Kiadó jóvoltából megjelent, Láng Orsolya rajzaival érzékletesen szemléltetett verseket tartalmazó kötetét a Gutenberg Könyvesboltokban lehet megvásárolni.

Tamás Dénes 1975-ben született Rétyen. Író, esszéista, a csíkszeredai Sapientia EMTE kommunikáció szakának tanára. Esszéivel, rövidprózáival, kritikáival rendszeresen jelen van a magyar irodalmi folyóiratokban. Korábban megjelent kötetei: Honfoglaló esszék (Korunk-Komp-Press Kiadó, 2013), Minden egész… (Lector Kiadó, 2016), Az élő ház (Kalligram Kiadó, 2019).