Ramon a Szimplában

Barátoknak adományozott, megtagadott és rehabilitált festményekből, illetve újabb alkotásokból állt össze az a kiállítás, amelyet a Szent György Napok idejére rendezett be Ramon Grossos szentgyörgyi festő a Szimplában, illetve az annak udvarán kialakított helyiségben. A szerdai megnyitón a művészt faggattuk.
Publikus megjelenéseit nem övezi nagy csinnadratta, noha művészetmarketingből és menedzs­mentből mesterizett az alapvetően közgazdász képzettségű festő, akinél mégsem lep meg, hogy elcsángált mesterségétől, miután apja szintén festő volt, és ő gyakorlatilag a műteremben nőtt fel. Itáliai egyetemi évei alatt kezdett festeni, ebből a korszakából is láthattunk képeket a Szimplában. Ez utóbbiak absztrakt festmények, de több éven keresztül végigkíséri egyik kedvenc témája, az akt.
Közben egyik szilveszter éjszakán egy filmből beleégett képzeletébe egy hatalmas angyalfigura kiterjesztett szárnyakkal, ez a mitológia és az angyalok felé fordította érdeklődését, és ha ilyen történik, akkor utánaolvas, dokumentálódik is egy témában – vallotta a 40 éves művész, akinek sikerül megélnie a festészetből, de belsőépítészként is alkot, közben európai és egyesült államokbeli kiállítótermekben állít ki, és azt tervezi, hogy közgazdászatból doktorál.