Rockhimnusz a javából

A kovásznai–kézdivásárhelyi Background metalzenekar jegyzi a Háromszéki Ágyúsok jégkorongcsapat himnuszát. Szekeres István gitárossal a dal mellett tagcserékről és további tervekről is beszélgettünk.

– Mi a Háromszéki Ágyúsok himnuszának története?

– Szilveszter Szabolcs, Kézdivásárhely alpolgármestere keresett meg himnusz-ügyben. Mindenképpen helyi zenekart akartak felkérni a kézdi–szentgyörgyi közös csapat indulójának megírására, és a jelek szerint a céhes városbeliek lobbiztak hatékonyabban.

– Szabad kezet kapott a zenekar?

– A magyar válogatott, illetve a gyergyószentmiklósi hokicsapat himnuszait küldték el nekünk miheztartás végett, illetve kulcsszavakat kértünk, melyek alapján Ambrus Attila gitáros-vokalista-zenekarvezető megírta a szöveget és a dal alapját, majd azt együtt öntöttük végleges formába. Telefonnal készítettünk egy próbatermi felvételt, amelyet meghallgatva az Ágyúsok képviselői rábólintottak a dalra, ám arra kértek, hogy stúdióban rögzítsük azt, hogy a vezetőségnek is bemutathassák. Sepsiszentgyörgyön Sóvárd Attila stúdiójában három délután felvettük a himnuszt, amely elnyerte az illetékesek tetszését, így azt az Ágyúsok–Steaua-mérkőzésen, illetve a megyeszékhelyi sportnapokon is hallhatta már a közönség. Megjegyzem, a stúdióköltségek megtérítését, illetve videoklip-forgatást is ígértek, és bízunk benne, hogy állják szavukat, egyelőre magunk fizettünk a stúdióidőért.

– Milyenek a visszajelzések a dal kapcsán?

– Csupa pozitív visszajelzést kaptunk, az emberek azt is díjazzák, hogy helyi zenekar jegyzi a hokicsapat himnuszát. Igazi rockhimnusz született, nem afféle tingli-tangli dalocska. Úgy döntöttünk, koncertjeinken is játsszuk a jövőben.

– Az elmúlt időszakban több tagcsere történt a zenekarban…

– Először Fésüs Loránd basszusgitáros helyére érkezett Szász-Zakariás Róbert „Tyuki”. Aztán dobos nélkül maradtunk, mivel Lőcsei Zsolt Kolozsváron folytatja tanulmányait, ahol azóta A Csajodban dobol, őt ideiglenesen a basszusgitárosunk fia, ifjabbik Szász-Zakariás Róbert helyettesítette. Ő a legképzettebb zenész, akivel valaha játszottunk, a megyeszékhelyi Művészeti Líceum végzőse dobszakon. Ám ő jóval fiatalabb nálunk, saját zenekara is van, és egy idő után közös megegyezéssel elváltak útjaink. Így találtunk rá Molnár András „Papára”. De énekesváltások is történtek a csapatban. Kezdetben a gitározás mellett Attila állt mikrofonhoz, ám egészségügyi gondjai miatt kénytelenek voltunk énekes után nézni. Első lépésben Tana Tibor vállalta a feladatot, akivel sokat koncerteztünk, ám ő külföldre vándorolt, végül Kovásznán találtuk meg az emberünket Szász Mihály személyében, aki jelenleg Brassóban folytatja tanulmányait, és úgy néz ki, vele lett teljes a zenekar.

– 2016-ban jelent meg a zenekar eddig egyetlen, A zene elkísér című CD-je. Készül már a folytatás?

– Attila jelezte, hogy vannak már szöveg-, illetve zenei ötletei. A tavaly inkább nem lehetett próbálni, mint igen, koncertjeink sem voltak. Idén nyáron már néhányszor színpadra álltunk, és a folytatásban hozzálátunk a régi repertoár begyakorlásához az új tagokkal, meg a zenei alapok dalokká formálásához.