Sajátos hangú líra

Lapunk munkatársa, B. Kovács András alias Kolozsvári András hetedik verseskötetét, a székely tematikájú válogatást mutatják be ma 18 órától a sepsiszentgyörgyi unitárius templom gyülekezeti termében.

Sajátos hangú lírájában, mely a múlt század hetvenes éveitől napjainkig terjedően szinte szemlélteti a költészet hangváltásainak és stílustörekvéseinek színskáláját, a szerző sorra veszi a székelység mai kollektív sorskérdéseit és a legszemélyesebb hangütéssel értékeli azokat. A nemzetrészt ért történelmi kihívásokat, melyek az utóbbi évszázadban szakadtak nyakába, egyénileg megélt saját gondjaként kezeli.
De ezen túlmenően a kötetben található egy kiáltványszerű vitairat is a ma divatozó, költészeti rovatokat megtöltő posztmodern szemléletű versáradat megszűrésének fölöttébb szükséges voltáról is. Az érvelő szövegben a szerző állást foglal eme túltengő divat megfékezése, a költészet hangváltásának pártján, utalva arra, hogy egészen fiatal erdélyi költők minap megjelent antológiájában hasonló törekvés kapott hangot. A lírátlan vers abszurdumától vissza kell találni ahhoz a költészeteszményhez, melyben a szubjektív és objektív hang, a közéleti és mélyen egyéni tematika, a kötött és szabad formavilág, a különféle hitek ezernyi árnyalata egymásra talál, vagy látványosan harcba száll egymással, de ezt nem a líraiság totális feladása árán teszi meg. Úgy véli, az olvasó is megcsömörlött a műnem még mindig divatozó öncélú és kihívó, magamutogató és cinikus terméketlenségétől.

A verbunk persze toborzó tánc, akinek füle van hozzá, hallgathat a verbunkos lélek hívó szavára. Aki ismeri a szerző korábbi tucatnyi riportkötetét, közírói életművét, igazat adhat méltatóinak, így pl. Magyari Lajosnak, dr. Bíró Bélának, Orbán Emesének, hogy költészet és közírói tematika törésmentesen simul egybe munkásságában.