Bérletrendszer helyett ajándékutalványok Sepsiszentgyörgyön
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színháznál jó pár évvel ezelőtt megszüntették a bérletrendszert.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Van, aki úgy véli, hogy ezt a temetőt már az 1500-as évektől használták a felsőrákosiak, de most is temetkeznek még ide, kiváltképp azok, akiknek a felmenőik is itt nyugszanak. Egyébként pedig a falurésztől is függött, hogy ki hova temetkezett – vélte Palkó Zalán Koppány felsőrákosi unitárius lelkipásztor, aki szerint nagyjából az 1950-es évekig volt rendszeres használatban ez a temető.
A temető iránti figyelmünket viszont inkább egy, a Barót, de Kovászna Megye Tanácsának honlapján is olvasható információ keltette fel, miszerint ebben a régi temetőben még mintegy harminc, koporsó alakú sírkő vagy tumba található. A tumba elnevezés a középkori latin nyelvből származik, és sírra helyezett szarkofág emlékkövet jelent. A tumbát magyarul haskőnek is nevezték. A Házsongárd Alapítvány honlapja például azt írja, hogy azokat kelet-nyugat irányba helyezték a sírra, a módosabbakét céhjelvény vagy családi címer díszítette, oldalukra sírverseket faragtattak. Egy-egy tumba súlya akár tíz mázsa is lehetett.
Talán ez, a nehéz súlyuk lehetett az oka annak is, hogy a felsőrákosi régi temető tumbáinak javarésze elsüllyedt, hiszen mi mindössze kettőt láttunk még a felszínen. Palkó tiszteletes is így tudja, hogy a tumbák legtöbbje elsüllyedt, néhányat az új temetőben is találtak, de azok is kezdtek elsüllyedni.
– Egy van a templom udvarán is, az egy lelkészé volt- mondta.
Hogy megmentsék, amelyik még menthető, szerinte elsősorban megértés kellene a helybéliek részéről is, illetve a szándék – fűzzük hozzá mi –, hogy a ma élők is magukénak vallják gróf Széchenyi Istvánnak, a legnagyobb magyarnak a szavait, miszerint „Ha tudni akarod egy nemzet mennyire becsüli a múltját, nézd meg a temetőit.” Csak utána kell pénz, és arra kapható emberek, akik a teljes temetőásatást, a tumbák felszínre hozatalával járó nagy munkát vállalnák. Felsőrákoson a nemzettudattal nem hinnénk, gond lenne, s erre épp, ugyancsak a régi temetőben sétálva eszmélhetünk rá, miközben elolvassuk egy másik síremlék feliratát is: „Istenedhez, nemzetiségedhez, hazádhoz, becsületedhez légy hű mindhalálig!” Megszívlelendő intés, halottak részéről az élőknek.