Szakköri kiállítások Kézdiszentléleken

A Nemzeti Művelődési Intézet 2021 őszén a szakkörök erősítése céljából meghírdetett felhívására a sepsiszentgyörgyi Amőba Oktatási Központ segítségével kapcsolódott be többek között a kézdiszentléleki csoport is. Kezdve a mézeskalács készítésével, majd 2022 őszétől bővült a bútorfestéssel is. Ezekhez a szakkörökhöz kapcsolódott Torja községközpont is. Május 6-án a két szakkör egybevont kiállítását rendezték meg Szentléleken.

A Szakkör a Nemzeti Művelődési Intézet tudásmegosztó online felülete a tevékenységek egyes fázisaiba avatja be a látogatókat, amely jól összegyűjtött és rendszerezett formában népszerűsíti a különböző tevékenységeket fotókon, videóanyagokon, leírásokon keresztül. Segítő kezet nyújtott a járvány időszakában, abban az időben mikor az emberek egymástól való elszigetelése látszólag sikeresen működött és elsődleges célként tűzte ki a kisközösségek összekovácsolását a hagyományos népi alkotómunka segítségével.Mesterek és oktatók, akik évtizedes tapasztalattal rendelkeztek vállalkoztak tudásuk megosztására, a szakkörök eszköz-, és alapanyag-szükséglete díjmentesen biztosítva volt.

A szentlélekiek kis csoportja, és akik hozzájuk kapcsolódtak más településekről is, egymást segítve, kitartó munkával és odaadással vállalták a meglévő munkahelyek, elfoglaltágok, család, feleség-, illetve anyaszerep mellett a szakköri tevékenységeket, amelyek heti rendszerességgel működtek a nyári időszak kivételével. E folyamatba sikeresen bekapcsolódott a fiatalabb generáció is, akik lelkesen végezték kitartó munkájukat, egyfajta megerősítéssel gazdagodva, miszerint népünknek, nemzetünknek saját értékeik voltak és vannak, amelyek időtállóak és napjainban is kapaszkodhatunk bátran ezekhez az igazi forrásokhoz, hiszen megmaradásunk záloga lehet.

A kiállításon a foglalkozások apraja-nagyja összegyűlt, a szakkörösök megosztották a tevékenykedésük egyes szakaszait, felidézték a munkájuk során összegyűlt kedves emlékeket, a népdalok és egyházi dalok éneklését munka közben, elmagyarázták a székely motívumok és színek jelentését,az idősebb korosztály sok olyan, általuk megélt régi hagyományt, szokást mesélt el, amelyet az ember fia-lánya estig hallgatott volna. Bár kevés érdeklődő akadt a kiállításon, de egy jó motiváló beszélgetés és hangulat alakult ki, ami alapját is jelentette a szakkörök hogyantovábbjának.

A szakkörösök név szerint a következők: Vargyasi Hajnal, Vargyasi Nóra, Török Éva, Olarasu Miklós Éva, Olarasu Gabriella, Olarasu Laura, Hodor Enikő Kézdiszentlélekről, Fekete Magdolna, Fekete Bernadett Kézdivásárhelyről, Gothár Melinda és családja Torjáról. Munkájuk a kiállítást követő három napon megnézhető. Ők hittel vallják, amit Sebő Ferenc dalszerző és népzenekutató oly tömören és valósághűen megfogalmazott: ,,A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!”