Szárnyalt a dal

Ritkán fordul elő, hogy egy előadás alkalmából a fellépők és közönség lélektükrei egyaránt az érzelmek igazgyöngyeitől csillogjanak. A sepsiszentgyörgyi Vox Humana kamarakórus és vendégei rendkívüli hangversenyén viszont ez megtörtént, hiszen egyik térfélen sem akadt olyan személy, aki a szeme sarkában el ne morzsolt volna egy-egy odatévedt könnycseppet. 

Szombat este nagyszabású koncerttel ünnepelte fennállásának 45. esztendejét, a Vox Humana, melynek hírére megtelt zenerajongókkal az eseménynek otthont adó megyeszékhelyi Krisztus király templom. A szépszámú közönséget, valamint szereplőket köszöntő dr. Péter Sándor nyugalmazott tanár meleg szavakkal idézte fel az 1972-ben létrejött kórus eddig megtett göröngyös, de elismerésekkel szegélyezett hosszú útját. Ezt követően csendültek fel és szárnyaltak a megszentelt térben a dalok.

Elsőként a szintén sepsiszentgyörgyi Pro Musica kamarakórus lépett fel, Sipos Zoltán karnagy vezényletével, őket a Fórika Balázs karnagy vezette kézdivásárhelyi Cantus kamarakórus váltotta fel, majd Zongor Attila karnagy Stella kamarakórusa következett Budapestről, végül pedig a Szilágyi Zsolt Herbert által dirigált Vox Humana kamarakórus örvendeztette meg előadásával a nagyérdeműt. Őket az estélyen betegen is jelen lévő és ünnepi gondolatait megfogalmazó Szilágyi Zsolt karnagy irányította negyven esztendőn keresztül, a hirtelen rátört kór azonban kiütötte kezéből a karmesteri pálcát, melyet fia emelt újból a magasba.

A hangulatot Sebestyén Lázár Enikő gyönyörű hangja, Kertész Róbert beatbox kísérete, valamint Salamon Olivér, Ticusan János és Vitályos Lehel játéka tette még varázslatosabbá.