Székely fiú San Franciscóban

Ön visszatérne-e Amerikából, mondjuk, a Székelyföldre, tisztelt olvasó, ha tíz évi kemény munkával, sok viszontagság és kaland, mi több leküzdött kiszolgáltatottság után végre nemcsak biztos egzisztenciája, de szerető felesége is lenne a kaliforniai szövetségi államban, a világelső Amerikai Egyesült Államokban? A „mi több”-et nem is lehetne tovább fokozni: az édes feleség ugyanis ráadásul áldott állapotban van, és a kis család hamarosan megszilárdulása újabb stádiumába léphet, az szülői szerepre készülődés első jelei már jelentkeznek a különben nagyon laza fiatalok lelkében, s erre alighanem lesz is némi szükség, ugyanis a kábítószerektől egyikük sem idegenkedett eddigelé, ámbátor ennek még nem látták kárát a pincérszakmában, amiben lehorgonyozni készültek. De nem is e szakmáról van szó, hiszen akár kisvendéglőt is nyithatnának a lány amerikai szülei mintájára, akik a vendéglátás többoldalú lehetőségei kiaknázásával teremtettek maguknak nem is akármilyen megélhetést az olyannyira kedvelt keleti parton.

Ahol mindennek a tetejében a szóban forgó regényhős – mert róla van szó – nemsokára minden tekintetben rendezheti viszonyát a hatóságokkal is, mert letelőben van az idő, amely után már állampolgárságért is folyamodhat.

A regényt (Módos asszony üres kézzel) nemrég mutatták be Szentgyörgyön. Tamás Kincsőnek, az írónőnek, ha első szereplése lenne Háromszéken – nem az –, akkor akár kiütéses győzelemnek is lehetne minősíteni. Az írónő eredetiségével, fellépése gátlásmentességével és őszinteségével azonnal megragadta a figyelmet.

A fölöttébb olvasmányos regény ránk nézve nem ad csöppet sem megnyugtató választ, sokat kell még változtatnunk erdélyi és székely világunkon, hogy az valóban marasztaló és kibontakozásra esélyt adó legyen fiataljaink számára. Tamás Kincsőtől, ahogy nézem, kitelik, hogy egy visszatérési kísérlet történetét is megírja, ha éppen abban telik majd kedve.