Székely SOR lélekmagasságban

Két marokkal halmozhatnánk a SOR szó származékszavait, hiszen mindennapi, akár a kenyér. A pici óvodás emberkék már tudnak sorban állni, egy sor lámpa vigyáz rájuk is, fasorok díszelegnek, és egyenruhás katonák tisztelegnek, nem is olyan régen még sorban álltunk Erdélyben hajnaltól, hogy kapjunk kilócskányi kenyeret jegyre s buletinre… Nem sorolom, ugyanis fölröppen az egyik sor a magasba fölénk. Nem mehetünk odébb, történelmünkből kiált ez a fasor, ugyanis harminc remekül megfaragott székely kopjafából áll Szentivánlaborfalva temetőjében. Nem titkon vezették ezt a fasort, nem is árnyékos, madárkás, mint annyi más fasor. A két egykori falu, Szentiván és Laborfalva egyesült, és egyet gondolt háborúk, ószeri hitvány árulások után, békét épített volna, de hát sort kerítettek Kányádi Mihály elképzelése nyomán a falu jeles embereinek állítani kopjafasort a temetőben.

Történelmi felkiáltó jel. Egy sor történelmünk meghamisított bibliái fölött, lélekmagasságban. Újabb pártos időnk történelmileg is kegyeletteljes, de előbb kötelezte a székelymagyar falvak népét megépíteni a román templomokat is. Úgy leve. Azt nem mondták építő eleink, hogy ette fene, nem. Építették az idegen templomot,  aztán az idén, 2020-ban szert, sort és anyagot, erőt kerítettek a harminctagú kopjafasorra. Budapesten létezik Fasori Gimnázium nevű intézet. Jeles. Került, ahogy került Uzon községhez Szentiván és Laborfalva, immár együtt vetnek és aratnak a jelenben is, viselvén a ribancként változó történelmi sorsot, megépítvén az idegen templomokat is.

A kopjafasor történelmi olvasata a falvak sorsának. Ez a nemes betűkkel szólaló kopjafa- sor könnyen olvasható, hiszen maga a hagyományos székely írásfaragás. Székelyföldön első látásra fölismerik a sok évszázados jelrendszert. A mai áldott szent napon dicsérjük létünkért az Urat, de harangzúgás előtt és után Balázs Antal nyugalmazott, de nyughatatlan nemzetépítő barátunkat. Azok közé tartozik közel 90 esztendeje, akiknek nem elég a „norma”, az iskolai tanítás, mert egész nemzetet védenek, terelnek szelíden a jó s nemes úton. Balázs Anti szinte megszámlálhatatlan helyen faragott emlékfát, székelykaput, mondhatni történelmi sorokat vésett népe s nemzete emlékezetébe, több országban Sepsiszentgyörgy körül.

Magyari Lajos költő írta fiatalkori versében a kiáltó szót: VÉSSED KŐBE, FÁBA…

Ez esztendő júniusának 27-én avatták a szentivánlaborfalvi történelmi fasort, jellegzetes módon székelyül, székely fába írva: Jelen vagyunk!

Aki látja ezt a sort, óhatatlan kényszert érez bár egy ujjával megsimogatni egyiket, meghajoltan. Dicsértessék az Úr.