Székelyek Szentföldön

Április 22-én a Duna Televízióban mutatják be a II. Andrásról szóló ismeretterjesztő filmet. Jeles királyunkról legtöbbünknek Katona József Bánk bánja vagy éppenséggel az Aranybulla juthat elsőként eszébe, pedig nekünk, székelyeknek is közünk van hozzá: őseinket sem előtte, sem utána senki nem vezette hadjáratba olyan messzire a szülőföldjüktől, mint ő. Nevezetesen a Szentföldre.

Ki volt valójában II. András? Többek között erre a kérdésre keresi a választ történészek és régészek segítségével Az elveszett király című ismeretterjesztő film, amelyben nyomon követhetjük az Árpád-házi uralkodó és második felesége feltételezett sírhelye után kutató régészcsapat tíz éven át tartó küzdelmes munkáját is. A filmet a Duna az Aranybulla emléknapjához kapcsolódóan, április 22-én 16:58-tól mutatja be – áll a gyártó Salt Communications Kft. közleményében.

A fentebb feltett kérdés megválaszolása már csak azért is izgalmasnak tűnik, mert az Árpád-ház egyik legvitatottabb uralkodójáról van szó, akit hol zseniális uralkodóként, hol az ország tekintélyét eltékozló, pazarló, gyengekezű, személyi ambíciók által fűtött kalandorként tüntetnek fel. Ugyanilyen vegyes megítélés övezi az V. keresztes hadjáratban betöltött szerepét, amelynek első szakaszában harcosai élén maga is részt vett, sőt egyes források szerint többnyire ő irányította, ám azt minden estre nehéz lenne elvitatni tőle, hogy keresztes sereget egyedül neki sikerült szárazföldön rendben hazavezényelni. Méghozzá úgy, hogy útközben frigykötésekkel, egyezményekkel megerősítette a Dunától Antiochiáig és Örményországig terjedő politikai befolyását, diplomáciai kapcsolatait. Még az ikóniumi moszlim szultán is hajlandónak mutatkozott felvenni a kereszténységét, csakhogy házasság révén bekerülhessen a magyar király családjába! Gondoljunk bele, a világpolitika színpadának szereplői közül ma hányrendelkezik ilyen karizmával…

Andrássyak, Szentpáliak, Aporok

Ám ezúttal nem a róla alkotott képen szeretnénk cizellálni, hanem felhívni a figyelmet ama kevésbé közismert tényre, miszerint szentföldi hadjárata során székely lovasok is vele tartottak, azaz elődeink az ő vezetésével harcoltak szőlőföldjüktől legtávolabb – légvonalban mérve is úgy kb. 2000 kilométerre, ám összességében ennél jóval hosszabb utat tettek meg. Mindez Kézai Simon 1283–1285 körül írt Gesta Hungarorumában szerepel: „… a hatalmas és nevezetes András király… meglátogatta a Szentföldet is, ahol valamennyi keresztény fejedelem által vezérré emeltetett, és a magyarokkal, valamint a székelyekkel megfutamította a babiloni szultán seregét, az asszírok és más nemzetek pedig katonáival együtt sokféle tiszteletadásban részesítették; majd ezt követően a legteljesebb dicsőségben tért vissza Magyarországra.”

Mivel a Magyar Tudományos Akadémiának a 19. század végétől meghonosodott történelemszemlélet-módjától nehezen elrugaszkodó vagy elrugaszkodni nem is akaró némely történészünk ódzkodik hitelt adni régi krónikáink „csacska meséinek”, gyorsan hozzátesszük, hogy az 1857 és 1868 között megjelenő család- és címertörténeti munkájában Nagy Iván is megemlíti a csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy, a homoródszentpáli Szentpáli és a torjai Apor családokat, mint amelyek tagjai részt vettek II. András szentföldi hadjáratában. Sőt, Andrássy Simon, mint a székelyek kapitánya a Tábor-hegyi erőd ostromakor egy nyílzáporban olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy csakhamar bele is halt. Szentpáli István a hagyomány szerint „Jeruzsálemi András királyunkkal a keresztes háborúban vitézkedvén, 1220-ban Homoród-Szentpál helységre donatiót kapott.”

2500 kilométeres hazaút

Azt, hogy II. Andrást 1217-ben hány székely harcos kísérte el kalandos útjára, már csak azért sem tudjuk még csak megsaccolni sem, mert a király serege létszámát illetően is eleve kevés forrás áll rendelkezésünkre. A történészek többnyire 10 ezer lovasról beszélnek, de Spalatóban, ahová augusztus 23-án érkezett meg (ma Horvátország Split nevű városa), nemcsak magyarok gyülekeztek kihajózásra várva, hanem máshonnan is szép számban érkeztek keresztesek, és nem tudjuk, végül hányuknak sikerült hajóra szállni. Már a szeptember közepéig-végéig tartó várakozás közben sokan hazaindultak, szétszéledtek, mások tavaszra halasztották az indulást, meg akik indulni akartak, mind fel sem fértek.

A velenceieknél ugyanis az üzleti haszon reménye messze túlszárnyalta a keresztény szolidaritás eszméjét, és csak előre kifizetett búsás díj fejében mutatkoztak hajlandónak hajókat bocsátani a keresztes hadak rendelkezésére, pedig II. András még Zára (ma Zadar) városáról is lemondott a javukra. A magyar király végül tíz, egyenként hozzávetőleg 500 ember vagy 150 ló szállítására alkalmas gályát tudott tőlük kibérelni, de más hajók is álltak rendelkezésére. Becslések szerin 2 ezer főnyi lovassal és 4-5 ezer fős gyalogos kísérővel érkezett meg október közepén-végén – Ciprus érintésével – Akkonba (mai neve: Akkó).

A hadjárat részleteire ezúttal nem térünk ki. II. András és seregének túlnyomó része, köztük a székelyek 1218 elején indultak haza, ám ezúttal nem hajóval, hanem szárazföldön, Kis–Ázsián és a Balkánon keresztül, és az év vége felé érkeztek meg. Az Akkó és Csíkszereda közötti 2500 km-et ma három hét alatt lehetne gyalog megtenni – megállás nélkül.

Sírhelyek radarfelvételen

Nem csoda, hogy az 1205 és 1235 között uralkodó II. András alakját számos kérdőjel övezi, hiszen még a nyughelye sem ismert. Néhány éve azonban magyar régészek és történészek a király nyomába eredtek. „2011-ben, a szíriai Margatban merült fel az ötlet, hogy ha már ásatásokat végzünk a II. András által meglátogatott keresztes lovagvárakban, érdemes lenne megkeresni a sírját is” – mondja Major Balázs régész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének vezetője.

A legvalószínűbb helyszínnek a magyar–román határ innenső oldalán található Egres tűnik, amely a ciszterci rend egyik legfontosabb magyarországi központjának számított, és második feleségét, Jolánt is oda temették. Az tatárok által feldúlt, később teljesen elpusztult ottani monostor helyét radarfelvételek révén sikerült felfedni, akárcsak – az egykori bazilika központi helyén – a rombolás áldozatául esett két síremlék alapjait.

„Elhelyezkedésük alapján valószínűsítik, hogy ezeken feküdhetett az a két kőszarkofág, amelybe a királyi párt temették. Feltártak olyan vörösmárvány-faragványokat is, amelyekről feltételezhető, hogy a királyi síremlékekhez tartozhattak” – áll a fentebb már idézett közleményben. Az Árpád-ház Program keretében megvalósuló ásatást a Jolánta Kulturális Egyesület koordinálta, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete a temesvári Bánsági Nemzeti Múzeum régészeti osztályával működött együtt Daniela Tănase és Major Balázs régészek vezetésével.

Nem valószínű, hogy szombaton bemutatandó filmben szó esik székely őseinkről – mi azért ne feledkezzünk meg róluk.