Székelyföld legendáriuma

Hétfőn este a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Házban mutatták be a Mesés Székelyföld könyvsorozat Háromszék, valamint Marosszék és Aranyosszék című, sorban a negyedik és ötödik kötetét. A Hargita Népe Lapkiadó gondozásában megjelent, gyermekeknek szánt útikönyvekről Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Váncsa Mónika illusztrátor és Sarány István szerző beszélgetett, az est moderátora Sántha Attila költő, író volt.

– Békeidőben előszeretettel köszörülik egymáson a nyelvüket a különböző székely székekhez tartozók, de ha bajba jutunk, egy emberként állunk ki egymás és közös hitünk, értékrendünk mellett – vezette fel Tamás Sándor, erre számos történelmi példát is hozott. Székelyföld egységes tehát, tájegységeinek különlegességei, mondavilága azonban figyelmet érdemel, és érdemes azokat mihamarabb megismertetni a legkisebbekkel is. Erre kiválóan alkalmas ez a sorozat, hiszen az öt kötet (Csík-, Gyergyó- és Kászonszék, I. és II., Udvarhelyszék, III.) végigvezet minket egész Székelyföldön.

Évek óta tapasztalható, hogy megnőtt az érdeklődés múltunk, történelmünk iránt, az elmélyüléshez számos kiadvány, tudományos munka nyújt segítséget, de a legkisebbeket az ő nyelvükön, a mesék nyelvén kell megszólítani. Borboly Csaba is úgy vélekedik, érdemes egészen fiatal, óvodás korban kezdeni az ismerkedést, „utazást”. A sorozattal a gyerekek az esti mesék által szívhatják magukba legendáinkat, barangolhatják be tájainkat, Székelyföld talán legszebb helyeit. (Megkockáztatható, hogy a felolvasó szülők, felnőttek számára is tartogat új ismereteket a sorozat, hiszen mindannyiunknak vannak hiányosságai ezen a téren, nem árt felfrissíteni tudásunkat.)

Sántha Attila rámutatott: eddigi életútja alatt Sarány István már belakott három székely széket, az évek alatt gyűjtött tudás, tapasztalás erős alapot, kiindulópontot jelentett a szövegek papírra vetéséhez.

Három kisgyerek édesapjaként, a távol élő nagyszülőkhöz tett sok-sok utazás során nem mulasztottak el minél több megállót beiktatni, közben nyitott szemmel jártak, figyeltek, ismereteket gyűjtöttek, és persze mindezt átszőtte a gyermeki szemléletmód, az, ahogyan ők tekintenek a körülöttük levő világra. Ezeket az élményeket olvasztotta aztán legendáinkkal együtt a most olvasható mesékké, hiszen minden településnek megvan a maga specifikuma, amit érdemes megörökíteni – avatott be a szerző, Sarány István.

Amint a meghívóból megtudhattuk: „Annácska és Zolika kalandja ezelőtt tíz esztendővel kezdődött: a Kolozsváron élő testvérpár a szülők, a nagyszülők társaságában utaz-gat Székelyföldön, sorra ismerve meg Csík-, Gyergyó- és Kászonszék, majd Udvarhelyszék és Háromszék, végül Marosszék és Aranyosszék településeit. A Sarány István által jegyzett mesék, történetek a két gyermek szemszögéből mutatják be a felkeresett településeket. Annácska és Zolika alakját Péter Alpár rajzolta meg, a két kedves és eleven gyermek megjelenik az Orosz Annabella, a Fazakas Ildikó és a Váncsa Mónika képzőművészek által készített illusztrációkon is.”

Váncsa Mónika a Marosszék és Aranyosszék című, sorban (eddig) az utolsó kiadvány képi világát alkotta meg. Elmondta, egyszerre tette könnyűvé és nehézzé a vállalt feladatot az, hogy adott volt a téma. A megrajzolni való helyszínek mindegyikére nem látogathatott el, ezért a világhálón is tájékozódott, felvételeket keresett, de sokat olvasott is. Rajztanárként dolgozik, gyerekrajzok százaival találkozik, ezért értelemszerűen az ő munkáik is folyamatosan inspirálják, ez a látásmód is visszaköszön az illusztrációkban, osztotta meg a közönséggel.

A sorozatot útikönyvnek (is) szánták, ebben a minőségében is ki van próbálva, mankót nyújt a szülőknek, ha felkerekednének, és felkeresnék az egyes székek nevezetességeit. A szerző elsősorban azokat a helyszíneket válogatta be, amelyekhez valamilyen kötődése van, de, mint elhangzott, idő, inspiráció és pénz függvényében folytatás, bővítés sem kizárt. Háromszék például – amint azt Sántha Attila „felrótta” –, egy kötetet kapott, pedig az egyes székek minden bizonnyal itt is tartogatnak még elegendő érdekességet, megörökítésre érdemes helyszínt, látványosságot, legendát.

Ugyanakkor – és ez az est egyik kiemelendő gondolata –, a mesék nem csupán a múltunkat villantják fel, hanem a mostani, élő közösségeket is megmutatják, amelyeknek van jelene és van jövője is.