Székelyföldet is meghódította

Szörényi és Bródy rockoperája végigkísérte nemcsak az én, hanem az egész családom életét. Miután a királydombi ősbemutató után a filmnek egy lepukkant budapesti külvárosi moziban sikerült családostól ámulatba ejtenie; miután anno a Disco Klubban bemutattam a zenei anyagot, amellyel magamra irányítottam a szekuritáté figyelmét. Aztán házkutatás, ujjlenyomat-vétel, Inceu elvtárs döntése, hogy nincs mit keresnem a tanügyben, és egy román ember, Străchinariu Petre, az akkori művelődési ház igazgatójának bátor kiállása mellettem – ez mentett meg attól, hogy a tanári pályámat a IAME-ben folytassam…

Ugorjunk az időben. Emlékezetes volt a csíksomlyói előadás az összes hibájával, de tagadhatatlanul a magyarságtudat újraébresztésének elévülhetetlen tényével, hiszen újra a figyelem központjába hozta a magyar történelem rockosított krónikájának egy szeletét… Aztán a forradalom után megannyi kétes színvonalú színre állítás (még lóháton is!), majd Magyarországon lehető legváltozatosabb rendezésekben, néhol meggyalázva a mű értékét – az István, a király visszatért.

Két évvel ezelőtt bejött egy személyes élmény. Mint a Budapesti Operettszínház művésze, Annamari lányom megkapta Boglárka nem nagy, de annál plasztikusabban színre vihető karakterét. Egy korrekt előadás, amely talán etalon is lehetne az utóbbi években.

A 2020-as év elején kezdődő világjárvány drámai terjedése egyértelművé tette, hogy a koncertekről, rendezvényekről – beláthatatlan időre – le kell mondani. Az örökmozgó és tulajdonképpen ezekkel foglalkozó Zsolti fiam egyik napról a másikra tapasztalhatta karrierje veszélybe kerülését, összeomlását. Szerencséjére a szerzőpárost és a rockoperát képviselő Rosta Mária jogtulajdonos, producerasszony régi terve volt, hogy erdélyi színészek is színpadra vigyék az előadást. Eddigi tevékenysége eredményeként Zsolti tőle és a város polgármesterétől kapott megbízást arra, hogy ellássa a produceri feladatokat. Itt egy kis kiegészítenivaló: egy rendkívül bátor, a fiataloktól jövő kezdeményezéseket felkaroló és szinte a lehetetlent is felvállaló vezetőről van szó, aki nélkül nem jöhetett volna létre ez a bemutató!

Hogy miről szól egy ilyen produceri kihívás? Mindenről: a hangosítástól a próbatermek biztosításáig, az egyéni felkészítések megszervezésétől a járványügy előírások betartatásáig – és mindent még fel sem soroltam… Eddigi jó kapcsolata a Szörényi Levente és Bródy János szerzőpárossal, valamint Rosta Máriával – akikkel szinte nap mint nap kommunikált – adott zöld utat a produkció előkészítésének. Kitűzték a premier napját 2021. augusztus 20-ára a Sepsi Arénába.

A többi, ami történt lassan maga is egy könyv témája lehetne. A szereplőválogatások (castingek) hihetetlenül lelkes csapatot verbuváltak. Az alap rockzenekar több mint éves próbái, akikhez csatlakozott egy szimfonikus zenekar (Werner Gábor kitűnő vezényletével), kórus és egy fantasztikus, négy együttesből összeálló tánckar. Minden művész erdélyi vagy erdélyi származású, hosszú lenne felsorolni, de többen közülük a zenei szakma, a hivatásos színpad kiválóságai. A székelyföldi előadás rendező koreográfusa a nagy tapasztalattal rendelkező Orza Călin.

Az esti bemutató elbűvölt, székhez kötött és megríkatott: három Dancs „István, a királyozott”: Zsolti fiam a felelősségteljes koordinálásával, Ádám, a 16 éves unokánk a keverőpultnál élete első nagy zenei kalandjával sajátított el egy nehéz szakmát, Máté unokánk, mint önkéntes ellenőrizte a jegyeket. A produkció mondhatni hagyományosan megrendezett előadás volt, de olyan színészi játékkal, tömegmozgatásokkal, impresszionáló vizuállal (brávó, Rancz András!), tökéletes hangzással (Fábián Levente és az Alfa-Sound csapatának profi munkája) és hű zenei interpretációval, amiből a nagyhírű zenés színpadot nap mint nap művelő szakemberek tanulhatnak!

Nagyon szerettem volna a színészi játékokat hosszan elemezni, de ehhez most szűkre szabottak a keretek. Marad egy-egy mondat. Farkas Lóránd az általam látott eddigi legjobb István. A karddal történő néma monológját főiskolán lehetne tanítani. Baricz Gergely félelmetes megjelenése, kitűnő rockos hangja egy új Koppányt mutatott. Szabó Enikő Saroltja szintén emlékezetes marad számomra, mind hangilag, mind színészileg. Zöldi Lara némi Madách színházas előélettel szerintem Erdély legjobb musical-művésze lehet. És hogyan hagyhatnám ki Szabó Elődöt, akiből a rockpalettán csak egy van – annyira kiváló. Zseniális ötletnek bizonyult Nemes Levente meghívása Géza fejedelem szerepére. Az ő művészetével mindennap találkozom, az Én színházam második kötetét írva. Több száz alakítása volt, de le merem írni, hogy az a színpadi jelenléte és a néhány mondat a nagy színházi legendák halhatatlanságát idézi.

Minden jel arra mutat, hogy az István, a király Székelyföldi Nagyprodukciója pop-rock történelmet írt!

Dancs Árpád