Szent Iván-i tűz az Avas-tetőn

Az utóbbi években a falunapok kezdtek egysíkúvá válni, a csappanó érdeklődés okán egyes önkormányzatok le is mondtak a megszervezésükről, vagy igyekeztek más formát, nevet adni nekik. A két szomszédos felsőháromszéki község, Kézdialmás és Lemhény is az újítás mellett döntött: szombaton közösen tartanak Szent Iván-napi ünnepséget a közéjük emelkedő Avas-tetőn.

Remek választás, hiszen június 24-e nyári napforduló környékére esik, és számos, kultúránkat gazdagító szokás kötődik hozzá. Ezekre alapozva olyan programot lehet szervezni, amely eredetiséget kölcsönöz az ünnepségnek. Igaz, ezek a hagyományok többnyire a Szent Ivánra (vagy közismertebb nevén: Keresztelő Szent Jánosra) virradó éjszakához kapcsolódnak, de valamelyest igazodni kell a falusi élet ritmusához, a szervezők ezért teszik most szombatra.

E szokások közül legismertebb a tűzgyújtás, amely természetesen most sem marad el: a megfelelő alakzatú, megfelelően tájolt farakást a tervek szerint nyílvesszőkkel lobbantják lángra. A keresztény világban a nyári napforduló körüli Szent János-ünnep az 5. században kezdett általánossá válni, ám a tűzgyújtás maga sokkal régebbi keletű, az ókori Kelet felé mutató gyökerekkel. Ne feledjük, hogy Ibn Ruszta arab történetíró és más források is tűzimádóknak nevezték a régi magyarokat – már csak ezért is ősi vallásunkból átmentett motívumra ismerhetünk benne.

Régen úgy tartották, az ekkor gyújtott tűz megvédi az embereket a különböző csapásoktól, jó termést idéz elő. A felsőcsernátoni születésű Bod Péter a 18. században imigyen foglalta össze az e naphoz fűződő „babonákat”: „… a gyermekek szemetet, csontot egybeszednek, hogy azt megégessék és füstöt csináljanak… A keresztények… tüzeket tettek, azokat általszökdösték, s azt kívánták, hogy minden nyomorúságuk égjen el. Égő üszögöket szoktak kezekben hordozni, azokkal a határokat kerülni, így gondolkodván, hogy úgy áldatik meg az ő földjeiknek termése. Némely helyeken ezen a napon kerekeket forgatnak, amelyek azt jelentik, hogy a nap már az égen felső pontjára hágott, s onnan megfordult…” Fontos megjegyezni, hogy „pogány” szertartás ide vagy oda, az egyház a középkori liturgiájába építette, és megszentelte a Szent Iván-napi tüzet!

De mielőtt elmélyednénk az e naphoz kötődő szokásvilág taglalásába, térjünk vissza szombati programtervhez. A 15 órára időzített megnyitó után nyomban hozzákezdenek egy kazahsztáni eredetű jurta felállításához, amibe a gyerekek is bekapcsolódhatnak, segédkezhetnek (egy másik jurtát a Flagellum Dei motorosklub is felállít a délután folyamán). Közben almási és lemhényi ifjak lépnek színpadra, 18 órától Kádár Mikola András íjászat-bemutatóján lehet ámulni-bámulni, 19 órától az Open Stage párosa teszi próbára a nevetőizmokat. Este nyolctól Szőcs Renáta, a Star Academy tehetségkutató műsor győztese szórakoztatja a – megye egész területéről szívesen látott – közönséget, őt Kusztura Sándor és Sorbán Enikő követi zenekarával, 23 órától a Role együttessel dúdolhatjuk a régi slágereket, pontban éjfélkor fellobban a Szent Iván-éji tűz.

A nap folyamán ildomos gyógynövényeket is gyűjteni, hiszen az ekkor szedettek állítólag tízszeres hatóerővel bírnak, aki pedig nem érez késztetést erre, a sörsátrak árnyében húzhatja meg magát. Szerencsére a meteorológusok gyönyörű időt jósolnak, ami már csak azért is jó hír, mert a régiek szerint a Szent Iván napján kezdődő eső egyhamar nem áll el…