Szépen faljuk fel egymást

Késsel és villával címen jelent meg Czilli Aranka legújabb verseskötete, amelyet kedd délután mutattak be a kovásznai művelődési központban, az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub szervezésében. A szerzővel Szebeni Zsuzsa színháztörténész beszélgetett.

A művelődési központban szép számban megjelent közönséget Czilli Balázs kulturális igazgató köszöntötte, majd bemutatta a szerzőt, illetve beszélgetőtársát. Czilli Arankát a fürdővárosban más kiskorától ismerik, az elmúlt években pedig családok több nemzedékét tanította magyar irodalomból. A Magyar Művészeti Akadémia Fiatal Alkotók és a Térey János alkotói ösztöndíjasának harmadik önálló kötete az Irodalmi Jelen könyvkiadó gondozásában jelent meg 2022-ben.

Miután Czilli Aranka felolvasta a nyitóverset (Köd, parttalanság), Szebeni Zsuzsa arra kérdezett rá, hogyan született meg a könyv, milyen hatással volt rá a járványhelyzet – ugyanis láthatóan ez az időszak a szerző számára nagyon is termékenynek bizonyult, lévén, két kötete jelent meg.

– Ez az időszak valóban termékenyebb volt, hiszen a befelé fordulást, az elszigetelődést hozta magával, ami meglepő módon az elején nem viselt meg engem annyira, kimondottan jól esett. A késsel-villával motívum, ami végül a kötet címét is adta, az inkább az embernek a társadalommal való viszonyához kötődik. Számtalan íratlan szabály és törvény van. Az egy alapvető törvény, azt hiszem, hogy csak késsel és villával ehetjük meg egymást. Szóval csak szépen, kedvesen – fejtette ki a szerző.

A kötet négy fejezetből áll, az első a Térkép címet viseli.

– Ez a külső és belső tájaimnak a térképe. Találkozások, helyszínek, olyan emberekhez kapcsolódó lírai reflexiók, akik nyomot hagytak bennem. Talán a második fejezet a legszebb része a kötetnek, Titkok címmel. Azért található középen, mert abban a világban, ahol késsel és villával esszük meg egymást, ott be kell csomagolni mélyen azokat az őszinte érzéseket, amiket féltünk, amelyeket titokban kell tartani az éhes világ előtt – magyarázta Czilli Aranka.

A harmadik, Lakoma című fejezet az ember és a társadalom különböző vetületeit járja körbe, míg az utolsó (Körforgó) azoknak a visszatérő ünnepeknek a lajstroma, amelyek rítusaikkal felemelik az embert, mint a mérföldkövek, kapaszkodót adnak.

A beszélgetés folyamán a szerző több verset is felolvasott, amelyekből kitűnik, mennyire fontosak neki az ősök, gyökerek, illetve kiderül, mit jelent Czilli Arankának Kovászna: a biztonságot, nagycsaládos összeüléseket a mézeskalács-házikót, kolbászkerítést ígérő Kolozsvárral szemben, amely a szerző fiatalságát őrzi.