Szerető férj és országépítő politikus

Az intézményalapító gróf Mikó Imre (Zabola, 1805 – 1876, Kolozsvár) szerteágazó nemzetmegtartó tevékenységéről tájékozódhattak, valamint a közéleti szerepvállalásával szorosan összefüggő magánéletébe nyertek betekintést mindazok, akik pénteken délután részt vettek Egyed Ákos erdélyi történész, akadémikus és dr. Somogyi Gréta, a magyarországi Hadtörténeti Intézet munkatársa előadásán, amelynek a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium díszterme nyújtott otthont.

Egyed Ákos, az iskola véndiákjaként, a falai között töltött felejthetetlen diákévek néhány mozzanatának meleg hangú felidézésével indította mondanivalóját. A kollégium tekintélyt sugárzó épülete és a benne uralkodó szellem egyaránt nagy hatással volt rá már az első pillanattól – emlékezett meghatódva.

A bodosi születésű tudós férfiútól megtudhattuk, hogy nem véletlenül adta előadásának Az intézményalapító és intézménypártoló gróf Mikó Imre címet. A kortársaitól Erdély Széchenyije megtisztelő nevet is kiérdemlő művelődéspolitikus, miniszter, történetíró ugyanis legalább 10 intézmény létrehozásában vagy működtetésében, irányításában játszott meghatározó szerepet. Így többek között a nagyenyedi kollégium és az erdélyi református egyházkerület főgondnoka, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Erdélyi Múzeum, a sepsiszentgyörgyi református kollégium és Magyar Történelmi Társulat megalapítója, ez utóbbi, valamint a Kolozsvári Nemzeti Színház felügyelő bizottságának elnöke volt. Neki köszönhető a kolozsvári színjátszás újraindítása, hiszen a saját pénzén újítatta fel és rendeztette be a társulatnak otthont nyújtó épületet. A közreműködésével hozta létre az állam a második kolozsvári magyar tudományegyetemet, rendbe tette az 1849-ben feldúlt nagyenyedi kollégium vagyoni helyzetét, és helyreállítatta az épületét, adományaival újra alapította elpusztított könyvtárát és éremgyűjteményét. Támogatta a szabadságharc alatt leszegényedett szászvárosi református kollégiumot. De Erdély kincstárnoka, főkormányszéki tanácsosa és főkormányzójaként, valamint az agyagfalvi székely nagygyűlés elnökeként (1848), illetve Magyarország közmunka- és közlekedésügyi minisztereként is hathatósan hozzájárult szűkebb és tágabb hazája fejlődéséhez.

Somogyi Gréta rendhagyó módon a feleségével, Rhédey Máriával (1811–1849) folytatott levelezésén keresztül mutatta be gróf Mikó Imrét, az államférfit és családapát. Választása pedig telitalálat volt a mecénás gróf megismertetése szempontjából, mert kedvesének szánt soraiból a magánember és tisztségviselő nemes jellemvonásai egyaránt kirajzolódtak. Kiderült továbbá, hogy a felmerülő társadalmi gondok és hatalmi mesterkedések nyomán a nemzetiségek között kiéleződő feszültségek, tárgyalásos úton történő meg- és feloldásának az elkötelezett híve volt. Ebben a szellemben építette ki nagyszebeni tartózkodása alatt kapcsolatrendszerét a többnemzetiségű Erdély meghatározó személyiségeivel, miközben a város környéken élő 25–30 magyar főúri családot is összefogta. Az addig egymás között is németül beszélő magyar kincstári alkalmazottakat pedig anyanyelvük használatára kötelezte.