Tíz éve keresik a kincset
Többek között táncház, koncert és látványos gálaműsor várja az érdeklődőket december...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Háromszéki arcképcsarnok sorozat második részének főszereplőjét Kovászna megye (és nem csak) fiatal és idősebb nemzedékei egyaránt ismerik.
Folyamatos cselekvési vágy, hit és a magyar nemzeti iránti elkötelezettség jellemezte egész életét. Szőts Dániel (1925–2017) régi székely nemesi családból származott. Élete mozgatórugójaként tekintett példát mutató szüleire, akik a hétköznapi élet nehézségei ellenére, a betevő falat mellett a nehéz időkben is előteremtették a taníttatására szükséges anyagiakat. S bár gyermekkorát Marosvásárhelyen élte, a Székely Mikó kisdiákjaként fogalmazódott meg először benne az anyanyelv és munka iránti szeretet, a hagyomány tisztelete, a hazához és szülőföldhöz való hűség gondolata. Demeter Béla, Koncza Samu, Debreczi Sándor és Kelemen Imre egyengették sorsát, formálták gondolkodásmódját, ébresztettek benne vágyat a tudományok iránt.
Osztálytársaival együtt sodródott be a második világháború értelmetlenségébe, 2 évig és 2 hónapig viselte a magyar honvédi egyenruhát. 1944. július 1-én társaival együtt kivezényelték az Úz völgyébe, a Keleti-Kárpátok védővonalába, ahol augusztus 26-án váratlanul érte őket az orosz támadás. Számára az Úz völgye a történelmi valóságot, a nemzeti megmaradást jelentette.
1988-ban vonult nyugdíjba, ettől kezdve élénken vett részt a közéletben, megválasztották a Székely Mikó Kollégium véndiák-társasága elnökének, és részt vállalt az egyház életében is. Közéleti tevékenysége alatt 25 különböző folyóiratban és lapban több mint 100 írása jelent meg.
Egész életében fontosnak tartotta, hogy nyomot hagyjon, értéket teremtsen, és maradandót alkosson. Könyveket írt, dokumentumfilmekben szerepelt, életpályákat méltatott, és mindeközben „volt ereje orvosnak tanulni, karriert építeni, családot alapítani és tisztességes embernek megmaradni”.
(KMMK-sajtóközlemény)