Találkozás a művészetben

Kedden a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum udvarán nyitották meg a Tűzzománc Alkotóműhely Székelyudvarhely és a magyarországi Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület tagjainak közös, Találkozás című, szeptember 17-éig látogatható kiállítását.

Dr. Dimény Attila múzeumigazgató üdvözölte a megjelent székelyudvarhelyi művészeket. „A kézdivásárhelyiek számára a zománcművészeti kiállítás nem újdonság, hiszen néhány éve megtekinthették Egri András és felesége, Anastasia Vdovkina alkotásait is”, jegyezte meg. A kiállítást megnyitó Elekes Gyula zománcművész, a Székelyudvarhelyi Művelődési Ház és a 2015 óta heti rendszerességgel működő Tűzzománc Alkotóműhely Székelyudvarhely vezetője a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesülettel való együttműködésről és a tárlat létrejöttéről szólt.

– Kortársművészeti kiállításokat szervezünk Székelyudvarhelyen, a művelődési házban, és a festészet, grafika, illetve fotóművészet mellett 3–4 évente sikerül tűzzománckiállítást is összehozni. Ruda Gábor, a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület elnöke közös kiállításra vonatkozó ötletét megbeszéltem alkotóműhelyünk tagjaival, akik örömmel mondtak igent – fejtette ki.

A tűzzománcról szólva elmondta, a hordozóanyag lehet vörösréz, arany, ezüst vagy speciális acél. „A kiállításon a magyarországi művészek többnyire acéllemezre készített tűzzománc-alkotásai láthatók, míg a székelyudvarhelyiek inkább rézre dolgoztak, emellett azonban ezüst–tűzzománc ékszerek is fellelhetők.” A folytatásban kifejtette, mi is a fém hordozóanyagra rákerülő tűzzománc. „A tűzzománc egy nagyon tiszta kvarcüveg, amelyet színezőanyagokkal, oxidokkal dúsítanak, majd ezek reakcióba lépnek a hordozóval. (…) Kell egy kis szaktudás, ismerni kell az anyagot, a folyamatot ahhoz, hogy a megfelelő eredményt érjük el. Az alkotási folyamat olykor kudarcba fullad, ám ebből is lehet tanulni, sőt, olykor új technikák kidolgozásához vezethetnek”, mondta.

Elekes Gyula 1980 óta foglalkozik zománcművészettel. „Az üveg színezése, rogyasztása már korábban is érdekelt. Budapesti barátaim hoztak össze egy ott élő, bukovinai székely származású zománcművésszel, Lőrincz Vitussal, aki eredetileg festőművész. Két év múlva visszatértem hozzá, és újabb egy hónapig dolgozhattam a műtermében. Ekkor szó szerint beleszerettem a műfaj nyújtotta lehetőségekbe. Aztán 1980-ban hazakerültem, és kilenc évig nem mehettem külföldre. Barátaim hoztak alapszíneket, illetve színezőket, amelyekkel egy kidobott, általam feltuningolt laborkemencében kísérleteztem. Így hoztam létre egyedi színeket”, osztotta meg lapunkkal. 1990-től napjainkig itthon és Európa-szerte 62 egyéni kiállítása volt. „Minden tűzzománctechnikát végigpróbáltam, jelenleg a festett zománc az az eszköz, melynek segítségével ki tudom fejteni mondanivalómat”, summázott.

Kiállító művészek

Bálint István, Bessenyei Valéria, Elekes Gyula, Hernádi Paula, Hollósy Katalin, Koszta Zsófia, Kovács Erzsébet, Körösi Sándor, Mihály József, Nagy Gábor, Ozsváth Imola, Puja Zsuzsa, Rácz Gábor, Selyem Katalin, Szélyes Emőke, Zsuffa Péter.