Tapogatózó figyelem eredménye

„Az pedig, hogy rövidprózát írok, nem döntés volt, hanem annak az írás során érzett finom, tapogatózó figyelemnek az eredménye, amikor még nem tudom, mit akarok” – vallja egy vele készített interjúban (Milanovich Domi, Dívány) Szvoren Edina (1974) József Attila-díjas magyarországi író, az idén 8. kiadását megért sepsiszentgyörgyi PulzArt Kortárs Művészeti Fesztivál irodalmi rendezvényeinek elsőként közönség elé lépett meghívottja.

Eredeti és jelenleg is gyakorolt zenetanári és karvezetői hivatása ellenére, „szinte mérnöki pontosság, megfigyelés és fogalmazásmód” jellemző a műveire. „A látszólag kimért stílus mögött azonban nagyon nagy érzelmi, lelki mélységek húzódnak meg” – fogalmazott a szép számú közönséget házigazdaként köszöntő Szonda Szabolcs könyvtárigazgató. Amint az immár öt könyves novellistával társalgó Pieldner Judit helyi irodalomtörténésztől megtudhattuk, Szvoren Edina 2010-ben robbant be a magyar irodalomba a Pertu című kötetével.

A beszélgetés során felmerült kérdésekre az alkotó által adott válaszokból kiderült, esetében a műfaj választása nem elhatározás, hanem a sötétben való tapogatózás eredménye volt. Első perctől a próza irányába tájékozódott, azonban tíz esztendőbe tellett, amíg ezen belül megtalálta a számára megfelelő hangot és kifejezésformát. Az írás folyamatát a tudatalattiban véletlenszerűen megszülető és a tudat által felkapott ötlet indítja el benne.  

Pieldner Judit véleménye szerint Szvoren Edina szövegeinek olvasása nagyfokú alaposságot és figyelmet igényel, ami a mondanivaló részleges visszatartásának tudható be. Ugyanakkor a mindennapi tájékozódáshoz szükséges támpontok, például a szereplők nem, foglalkozás, életkor, származás szerinti meghatározása elhagyásának is. Ez viszont a művei más nyelvre való átültetése során nehézséget okoz a fordítónak, olyannyira, hogy az ő segítsége nélkül meg sem oldható – tette hozzá a szerző.  

Szvoren Edina írói termékenysége a saját bevallása szerint változó. Megtörténik, hogy egész nap alatt csak egy bekezdésre futja, de ennek tényét nem gondként, hanem az új keresésének lehetőségeként éli meg és igyekszik kihasználni. Ilyen kísérletezések során születtek meg a Mondatok a csodálkozásról címmel 2021-ben megjelent kötetét alkotó, általa Ohrwurmoknak nevezett művek. Amint megjegyezte, „az álmodó éne” segített, hogy a reggeli ébredést követő „szendergő fél tudatban” ezek megfoganjanak. Az Ohrwurm németül fülbemászó bogarat, illetve fülbemászó dallamot jelent.

A jövőbeli terveire vonatkozóan így fogalmazott: „bármi is lehet, viszont annyi írói önismeretem van már, hogy lássam a gondolkodásom határait, hogy tudjam, mi az, amit a sajátomként nyújthatok”. Végezetül a közönség soraiból jövő kérdésre válaszolva elárulta, hogy muzikális beállítottsága ellenére sem szokta magát az írásra zenével hangolni, mert az utóbbi „intenzív” hatása elvonná figyelmét a mondatalkotástól, más irányba terelné a gondolatait.

Fotó: Solymosi Incze Enikő