Teljes munkássága vállalható

Az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) földszinti kiállítótermében péntek délután megnyílt Véső Ágoston (1931) festőművész, Gazda József művészettörténész szerint önvallomásnak is beillő életmű kiállítása.

A kilencvenedik életévét taposó alkotó hajlott koránál fogva, és az otthonától Sepsiszentgyörgyig feszülő távolság miatt személyesen nem lehetett jelen az eseményen, így gondosan kiválogatott munkái által szólt a szép számú közönséghez. 

A tárlatot megnyitó Gazda József Nagybánya nagy öregjének nevezte a festőiskolájáról egykor híres város szülöttét, akinek a sorsa már születésének pillanatában eldőlt, hiszen a művésztelep szomszédságában látta meg a napvilágot. Méltatója szerint ugyanis „Nagybánya neve minden művészetszerető magyar ember tudatában a történelme folyamán összefonódott a művészettel,” ezért a nagybányai melléknév, az alkotásaitól szinte függetlenül is rangot biztosít a hordozójának. Nem véletlenül, hiszen 1896-ban innen indult el a magyar festőművészet megújulása, sőt Trianon után a román kibontakozásában is fontos szerepet játszott.

Véső Ágoston művészete azonban nem csak Nagybányával, hanem a korral is összekapcsolódott. Akkor indult a pályán, amikor az ország a szovjet típusú társadalmi rendszer uralma alá került, amely a művészet teljes, rossz értelemben vett átalakítását is zászlójára tűzte. Az alkotóktól elvárták, megkövetelték a hazug és elnyomó hatalom ajnározását és dicsőítését oly módon, hogy műveiket a legostobább vezetők is „olvasni” tudják. És a kor ezen elvárása alól senki sem húzhatta ki magát. Így Véső Ágoston fiatalkori, tájat, vagy embereket megörökítő munkái is a szocialista realizmus jegyében fogantak, de a szép iránti fogékonysága, lélekábrázoló képessége, jellemmegjelenítő ereje ezekben is megmutatkozik. A hazudozástól és hajbókolástól pedig távol tartotta magát.

Ez a társadalom egészét fogságában tartó kényszerállapot a 60-as évek végén némiképp kezdett fellazulni, és ezt kihasználva a művészek új kifejezésmódokat kerestek és választottak maguknak, a Föld szabad részében uralgó szellemi áramlatok közül. Így jutott el Véső Ágoston is a „formák torzításától, a formák geometrizálásáig”, és a művészetében elkezdődik egy önkeresési folyamat. Ennek során különböző stílusváltozatok születnek a munkásságában, az önarcképein azonban továbbra is vissza-visszatérnek a világ megközelítésének és leképzésének valós motívumai. Végezetül megállapíthatjuk, hogy a teljes munkásága vállalható és ő vállalja, ami tiszteletre méltó – zárta szavait Gazda József.    

Önéletrajzában a művész így vall magáról: „Nagybányai születésem döntően meghatározza hitvallásomat, mert megismerve nagy elődeim művészetét, tudatosan vállalom a „Nagybányaiságot”, és arra törekszem, hogy annak szellemiségét, alkotómódszereit a modern kor követelményeihez alkalmazkodva használjam fel, s az újabb idők festészeti eredményeivel gazdagítsam.

E célból – az 1996-ban a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület szervezésében megalakult Nagybánya Festőtelep művészeti vezetőjeként – igyekszem a közös kultúrkincset továbbadni azáltal, hogy minél több hívet próbálok toborozni kortárs képzőművésztársaim és a művészetkedvelők köréből.”

A kiállítást június 11-ig lehet megtekinteni.