Tények és feltételezések

Hunok, székelyek, magyarok vérségi kapcsolatáról, valamint ennek tagadásáról esett szó a Kósa Ferenc által kezdeményezett és a Kónya Ádám Művelődési Ház pincéjében otthonra lelt Őstörténeti Klub első találkozóján csütörtök este.

A hunok, székelyek és magyarok azonosságát a 19. század második feléig senki sem vonta kétségbe. Ennek megkérdőjelezése a szepességi szász származású Paul Hunsdorfer (1810–1891), magyarosított nevén Hunfalvy Pál jogász és az általa Németországból Budapestre hívott Budenz József (1836–1892) nyelvész személyéhez fűződik. Ők ugyanis a magyart finnugor nyelvcsaládba soroló, a feltételezéseken és néhány tucatnyi közös szón alapuló elmélet lefektetői, amelyet a Habsburg-ház és szekértolóinak tábora azonnal felkarolt.

Nem véletlen tehát, hogy az érvényesülni vágyó magyar történészek, régészek, nyelvészek körében a finnugor-elmélet által megszabott irány hamarosan kizárólagossá vált, és maradt hosszú időn át annak ellenére, vagy éppen azért, hogy őshagyományunk, legendáink, krónikáink és történelmi tudatunk gerincét a hun–magyar rokonság alkotta. Ráadásul mások mellett a kínai, arab és bizánci források is a hunok leszármazottjaiként emlegetnek minket.

De ennek tényét támasztják alá az örökléstani kutatások eredményei is – hangzott el többek között az ötletgazda vitaindító előadásán.