Tizenöt éves a Flagellum Dei MC

Másfél évtizede aktív Háromszéken az egyik olyan szerveződés, amelynek nevéhez számos rendezvény: motorostalálkozók, hagyományőrző táborok, koncertek, bulik, de ezeken túl önkéntes munka, adománygyűjtések sora kötődik. Július végén méltóképpen, nagyszínpados koncertekkel ünnepelte tizenötödik szülinapját a Flagellum Dei MC Székelyföld – a klubelnökkel, Rancz Dezső Szittyával beszélgettünk.

– Régóta nem volt példa Kézdivásárhelyen ahhoz hasonló bulira, mint amivel az évfordulót ünnepeltétek július 17-én.

– Elsősorban meg kell köszönnünk a támogatást mindenkinek, aki bármivel is hozzájárult a rendezvényhez: a szponzoroknak, a zenekaroknak, a tagjainknak, azoknak, akik a helyszín bővítését lehetővé tették, és csak azért nem folytatom, mert nagyon sokan vannak még, akik nélkül nem sikerült volna megszerveznünk a szülinapot. A fellépők – Background, The Crazy Plumbers, Empirium, Road of Life, Imette és a két ifjú zenész, akik meglepetés produkcióval léptek fel: Rancz Ilka és Ambrus Édua – mindent beleadtak, hogy az ország minden szegletéből és az anyaországból ide érkezők jól érezzék magukat, nekik is köszönet jár. Ugyanakkor meg kell jegyeznem: Kézdi és környékének közönsége eléggé halványan képviseltette magát, egyre inkább azt tapasztalom, hogy sikeres volt a „távolságtartási kampány”, fásultság jellemzi az embereket.

– Hogyan indult ez a kaland 15 évvel ezelőtt?

– Még évekkel a Flagellum Dei MC megalakulása előtt voltak beszélgetések a fiúkkal, hogy ebbe az irányba kellene elmozdulnunk. Tudtam, hogy az MC-kultúrát szeretném képviselni, a motoros klubvilágnak úgymond a koronájához szeretnék tartozni. Ez úgy értendő, hogy a legtöbb elvárást támasztjuk önmagunkkal és a klubtársakkal szemben, és meg is válogatjuk, hogy ki tartozhat közénk. Jelenleg Kovásznától Dicsőszentmártonig terjedő területen vannak tagjaink, a belső rendszabályunk miatt tagszámot nem mondanék. Visszakanyarodva: egy tavaszi napon összehívtam azokat az embereket, akikkel úgy éreztem, el tudnám kezdeni ezt az utat, és együtt belecsaptunk.

– Melyek a legszebb és legrosszabb pillanatok?

– Képzeljünk el egy 15 éves házasságot, abban is van rengeteg szép és nehéz pillanat, nehéz egyet-egyet kiemelni. Mi több tíz emberrel „élünk együtt”, majdhogynem családi kapcsolatban, nem csak mi, hanem már gyerekeink, párjaink is összebarátkoztak. Mindenki hozza a saját személyiségét, egóját, az alapelvekben egyetértünk, minden mást a demokrácia elvén vitatunk meg. Én a magam részéről a szép dolgokra emlékszem: rengeteg gyönyörű helyet kerestünk fel együtt, szoros barátságok szövődtek, számtalan rendezvényt szerveztünk.

– Ezekből hányat tudtok magatok mögött?

– Félszáznál biztosan többet, hiszen volt 11 alkalommal Csapás-parti, 10 Csillagösvény Motorostalálkozó és Hagyományőrző Tábor, 7 szentegyházi Székelyföldi Jótékonysági Motorostalálkozó és Rockfesztivál közös szervezésben, valamint megszámlálhatatlan karitatív, önkéntes megmozdulás. Köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt 15 évünk alatt bármikor, bármivel támogatott, szimpatizált, együtt volt velünk, és üzenjük: nincs megállás!