Tizenöt éves a Tortoma

Idén 15 éves lett a baróti székhelyű Tortoma Könyvkiadó- és Könyvkereskedés. A kerek évforduló alkalmából Demeter Lászlóval, a könyvkiadó alapítójával és igazgatójával beszélgettünk arról, mennyire érdemes ma könyvkiadással foglalkozni egy székelyföldi kisvárosban, mi a titka a jó könyvnek, és mi az, ami lendületet ad egy ilyen típusú vállalkozásban.

– Honnan jött a könyvkiadó alapításának ötlete? És miért lett Tortoma a neve?

– Miután elvégeztem az egyetemet (történelem és római-katolikus teológia szakot a kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetemen – szerk. megj.) jónak láttam, hogy létesítsek egy tudomány-népszerűsítő műhelyt annak jegyében is, hogy a múltban a Barót központú Erdővidék a magyar történelem és kultúra számos nagy alakjának volt születési helye, otthona. Úgy gondoltam, a könyvkiadás emiatt is helytálló, népszerű vállalkozás lehet. A Tortoma név pedig egy földrajzi helynévből ered, a Tortoma magaslat Barót mellett található, a besenyő szó eredeti jelentése szerint őrhelyet, vigyázó helyet jelent. Úgy gondolom, könyvkiadónkkal mi is őrzői, vigyázói vagyunk kultúránknak.

– Melyik volt az első könyv, amit kiadtak?

– Dr. Zathureczkyné Zelch Manci saját és összegyűjtött receptkönyvét 2006-ban adtuk ki, mely könyv azóta megért még egy kiadást 2018-ban. A 15 év alatt egyébként 140 könyvünk jelent meg, a legeredményesebbek tavaly voltunk 17 könyvvel.

– A tudomány-népszerűsítés azt jelenti, hogy inkább tudományos művek kiadásával foglalkoznak?

– Nemcsak. Kiadónk az évek során egyre szerteágazóbb műfajokat ölelt fel, s míg kezdetben csak erdővidéki avagy háromszéki kötődésű szerzők művei jelentek meg nálunk, ma már elmondhatjuk, hogy az egész Kárpát-medencével foglalkozunk, továbbra is figyelve természetesen az idevalósi szerzőkre is.

– Milyen tematikájú könyveket adnak ki?

– Kezdetben a történelmi tematikájú könyvek voltak előnyben, de ma már minden téma szerepel kínálatunkban. Fő helyet foglalnak el a néprajzi, honismereti témájú könyvek, de a szépirodalom vagy a természetrajz is „otthonra”talált nálunk.

– Említsen néhány példát!

– Több sorozatunk is van. A Tortoma Útikönyvek talán jelenleg a legnépszerűbbek: kistérségeket, városokat ismertet-nk, nemcsak turistáknak, de helybélieknek is tudom ajánlani. Ebből a sorozatból eddig nyolc kötetünk jelent meg, többek között Kolozsvár, Brassó, Sepsiszentgyörgy, Kassa történelmi városkalauza, előkészületben Nagyszeben és Gyulafehérvár. Ami a kistérségeket illeti, Erdővidékről és Alsóháromszékről jelent meg ezidáig túrakalauzunk. A kolozsvári városkalauzt román nyelven is kiadtuk. De ott vannak a publicisztikai köteteink is, ezek közül Domonkos László Az álmok továbbra sem hazudnak, illetve Horváth Arany Tenyérnyi ország című kötetét említhetem. Az utóbbi időben gyakrabban kacsintgatunk a szépirodalom fele is, nálunk jelent meg két nagyajtai költő, Bihari Csilla Rozália, valamint Zelenka Brigitta verseskötete is.

– Milyen fogadtatásban részesülnek könyveik? Melyek a legnépszerűbbek?

– Tavalyi sikerkönyvünk a 100 erdővidéki recept, több mint 100 erdővidéki háziasszony című kötetünk volt, ezen felbuzdulva idén további hét szakácskönyv kiadására készülünk tájegységek szerint csoportosítva. Így sepsiszéki, Zsil völgyi, bodrogközi, dabasi és talán szentendrei recepteket tartalmazó szakácskönyveket adnánk ki, ugyanakkor egy háromszéki férfiak gasztronómiai tudományát bemutató receptkönyv is készül. A szakácskönyveken kívül népszerűek honismereti és történelmi köteteink is. Utóbbiaknál hangsúlyosabban odafigyelünk a 20. század történelmére, de megjelentettünk több, 1848-as vonatkozású történelmi kiadványt is. Első- és második világháborús hadinapló sorozatunkban eddig négy kötet jelent meg, kiadtunk továbbá két képzőművészeti albumot is. Nálunk jelent meg először Petőfi feleségének, Szendrey Júliának az összes versét tartalmazó kötet is Raffay Andrea szerkesztésében. Jól indult ugyanakkor a fogadtatása a Kárpát-koszorú hegyeit bemutató sorozatunknak is, itt említeném meg, hogy Világjáró Erdélyiek címmel sorozatot indítottunk, melyből eddig Zsigmond Enikő Izland, ahol az idő születik című kötete jelent meg, előkészületben vannak Pengő Zoltán Erdélytől Ladakhig és ugyancsak Zsigmond Enikő Vadnyugaton jártunk című könyvek.

– A tartalmi minőség mellett mennyire fontos manapság a könyvek külalakja?

– Lejárt az az idő, amikor minden könyvet megvettek, ha magyar nyelven volt, ma már a minőségi, szép, ízléses kiadványokat keresik az emberek, legalábbis ez a tendencia itt, nálunk és Magyarországon is. Könyveink 80%-a kemény borítóval jelenik meg. Tapasztalatunk szerint az olvasók inkább a drágább, de a jobb minőségű, esztétikusabb könyveket választják.

– Mondjon néhány szót idei terveikről…

– Legkevesebb 25 könyv kiadását tervezzük idén. A már említetteken kívül kiemelkedőnek tartanám megemlíteni a Karátson Dávid magyar geográfus és vulkanológus által szerkesztett, a Csomád-hegységről készülő albumját, melyet magyar és román nyelven, és egy német kiadóval közösen pedig angol nyelven is megjelentetnénk. Büszkeséggel említeném meg ugyanakkor a kétkötetesre tervezett úgynevezett Babonaszótárt (A magyar néphit és népszólás lexikonját), melyet két kiváló néprajzkutató, apa és fia, Szendrey Zsigmond és Ákos írtak 80 esztendővel ezelőtt, s mely lexikon mintegy negyvenezer szócikket tartalmaz. Terveink szerint Czegő Zoltánnak (összes versei) és Gazda Józsefnek (Miért is éltem? címmel) is megjelenik idén kötete nálunk, a nagyváradi Fábián Tibornak egy szatirikus regénye van előkészületben (címe Ceauseșcu elvtárs, pajtás), Pótsa József 1899-ben megjelent Háromszék vármegye emlékkönyvének a hasonmáskiadását is tervezzük.

– Kik a legnevesebb szerzők, akik a kiadónál jelentettek meg könyvet?

– Sok nevet sorolhatnék fel, de a teljesség igénye nélkül néhányat említek: Egyed Ákos akadémikus, történész, Egyed Emese irodalomtörténész, Magyar Zoltán néprajzkutató, Halász Péter néprajzkutató, Kisgyörgy Zoltán geológus, újságíró, Babucs Zoltán hadtörténész, Csikány Tamás hadtörténész, Raffay Andrea irodalomtörténész, Gaal György helytörténész, Benkő Mihály történész, keletkutató, Harangozó Imre néprajzkutató, Gudor Kund Botond történész és még sokan mások.

– Milyen a kiadó munkaközössége?

– Három munkatársunk Baróton dolgozik, a többi szerte a nagyvilágban: a korrektorunk csíkszeredai, az egyik szerkesztőnk dévai, tördelőszerkesztőnk budapesti, az általunk kiadott Kelet Kapuja folyóirat főszerkesztője Bécsben lakik, egyik bedolgozó grafikusunk pedig sepsiszentgyörgyi.

– Voltak-e nehéz időszakok is az elmúlt tizenöt évben?

– Voltak, de a támogatásoknak hála, túltettük magunkat ezeken. Támogatás nélkül ma már nem nagyon működik a könyvkiadás, nekünk állandó támogatóink a Communitas Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap, de az is támogatás, ha mondjuk egy önkormányzat, intézmény megvesz ötven könyvet tőlünk.

– Hogy tekint vissza az elmúlt 15 évre?

– Ma is nekifognék a könyvkiadásnak, mindig is nagyon szerettem a könyveket, a tapasztalatom azt mutatja, hogy érdemes csinálni. Biztos vagyok benne, hogy 15 év múlva is ezt fogom csinálni. Amerre eljárok és említem Barótot, elmondják az emberek, hogy hallottak róla, de csodálkoznak, hogy ilyen könyvkiadó is működik itt, ami engem büszkeséggel tölt el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Baróton kétszer, háromszor annyit kellett dolgozni az elismerésért, mintha mondjuk Kolozsváron lettünk volna, de a hátrányt behoztuk. Én is bizalmatlan lennék a kezdetekben egy alig ismert helyen székelő könyvkiadó iránt, ez természetes, de sikerült túllépnünk ezeken a korlátokon, és ma már neves szerzők keresnek meg, ami elismerést jelent számunkra, ugyanakkor ez pozitív visszaigazolás a színvonalról, arról, hogy megbíznak bennünk.