Töredékesen is egész

Dr. Biró Gábor főorvos immár második kötetét adta ki az Ambrózia Kiadó. A nagy érdeklődéssel fogadott, s több utánnyomást megért, adomákkal és anekdotákkal színesített pályakép (A nevető kórház, 2017) után ezúttal emlékiratban vetett számot életéről a jeles szerző, akit éppen az idén tüntetett ki Kézdivásárhely Pro Urbe díjjal.

Azzal a gondolattal fogott tollat Biró Gábor, hogy unokái okulására elbeszélje mindazt, amit emlékezete megőrzött. Töredékesen is egész című munkájában a visszatekintő elbeszélő élete és pályája egészét kívánja átfogni, nyilván annak tudatában, hogy a személyes emlékezet mindössze töredékek halmazát öleli fel, de bízva abban, hogy töredékesen is egy élet egészét sikerül megrajzolnia. Mi több, egy sok felelősséggel terhelt, de szép életét, hiszen úgy érezhet Biró Gábor is, ahogy annak idején Kós Károly érzett, aki az őt kérdezőnek így válaszolt élete végén: „Nehéz élet volt, de szép volt. A legszebb élet, amit magamnak el tudtam képzelni.”

Ebben az írói rajzban aztán fontos szerepet kapnak hősünk felmenői, akik apai részről a polgár megszemélyesítői voltak egy székelyföldi mezővárosban, Csíkszeredában, anyai részről pedig a csíki székely gazdaemberé. Egyik is, másik is aztán a második világháborút követő kommunista hatalom megerősödése idején saját egzisztenciáját érezte veszélyeztetettnek. De már ezt az időszakot megelőző háborús viszonyoknak, valamint a szovjet hadifogságba került apa hiánya miatt az édesanyára nehezedő éveknek a bemutatása is torokszorítóan emlékezetes…

A múltat, a családi hagyományokat és jól bevált életelveket persze nem lehetett a letűnt rendszerben sem – úgymond – végleg eltörölni, s így az értelmiségi, orvosi pályát választó hős jellemébe fokozatosan beépültek az öröklött családi és nemzeti értékek, a szellem ugyanakkor az egyetemesség, illetve a tudomány követelményeihez igazodott.

Ebben az élet- és pályarajzban fontos hely illeti meg a szerelmet és a barátságot, továbbá a bölcsőhely természeti környezetéhez, a tájhoz gyermeki szeretettel ragaszkodó embert. Mindezt a történeteket mértéktartóan, gördülékenyen s humorba oltottan történő előadás, illetve a plasztikus tájleírások teszik emlékezetessé, amelyek ugyancsak az unokák, de nem kevésbé az olvasó okulására szolgálhatnak.

A jövő iránti bizakodás és aggodalom általában együtt jár a számvetést végző ember esetében. Biró Gábor emlékiratának egészéből a küzdelem értelme, az élet szeretete és a reménység olvasható ki. Még egy kis szerelmi epizód elbeszéléséhez is ilyen értelemű megjegyzést fűz a szerző, mondván, hogy Csíkszereda parkjának az öreg fái alatt még sokáig vallanak szerelmet a fiatalok, s reményei szerint ezt a mi anyanyelvünkön teszik ezután is. Az emlékirat záró epizódjában pedig az új tavasz jelenlétét élvező elbeszélő almásréti kis birodalma otthonosságát élvezve elmélkedik ekképpen: „Gondolataimban megjelenik két szép szál, lassan férfivá érő unokám. Csendben elmosolyodok. Biztos lehetsz, Öreg, jó kezekben lesz a Tanya az elkövetkező évtizedekben is!”

Az igényes nyomdai munkára valló könyvet (készült a sepsiszentgyörgyi T3 Kiadó nyomdájában) néhány dokumentumértékű fotó, valamint a szerző szép tájfelvételei egészítik ki. Könyvbemutatóra a közeljövőben, a járványhelyzet függvényében kerül sor, amikor megvásárolható lesz maga a könyv is.