Történelmi regény egy gyászos időszakról

A múlt héten a Bod Péter Megyei Könyvtárban mutatták be Török Zoltán Remete címet viselő történelmi regényét, amely Erdély talán legnehezebb korszakába, a II. Rákóczi György félresikerült lengyelországi hadjáratát követő időszakba kalauzol. A szerző beszélgetőtársa dr. Szekeres Attila István történész, újságíró volt.

A könyv kapcsán folytatott baráti társalgásuk folyamán kiderült, hogy kettőjük ismeretsége 1989-re nyúlik vissza, amikor Szekeres Attila frissen végzett mérnökként Gyergyószentmiklósra kapott kihelyezést. Török Zoltánnal a Bocsárdi László vezette Figura Kísérleti Színház csapatához csatlakozva ismerkedett meg, amelynek a közgazdasági és számítástechnikai végzettségű fiatalember is tagja volt. Ő még kolozsvári egyetemistaként került a világot jelentő deszkák vonzásába olyannyira, hogy a szülővárosába való visszatérése után sem szakadt el a műkedvelő színjátszástól.

A változásokat követően kettőjük útja más-más irányba vezetett, de egy idő után Sepsiszentgyörgyön ismét keresztezte egymást, ahol Török immár több mint tíz esztendeje a Tamási Áron Színház aligazgatójaként dolgozik. Nyilván nem véletlenül, hiszen a valamikori Figura egyik alapítójaként és munkatársaként tapasztalatot szerzett egy ilyen intézmény működésének gazdasági, adminisztratív és művészi területén.

Török Zoltán kétkötetes szerző, mindkettőt újságírói tapasztalat birtokában gyöngyözte ki. Az elsőbe vendégmunkásként átélt és tárcanovellákba sűrített, a kor társadalmi és szociális keretei közé helyezett élményeit kötötte csokorba Voltam valaki címmel. A 2008-as gazdasági válság ugyanis Angliába kényszerítette, ahol három éven keresztül taxisként dolgozott.

A második megszületése saját bevallása szerint egykori nagy tudású történelemtanárának, Pál Vilmosnak köszönhető, aki felkelletette érdeklődését az erdélyi fejedelemség múltja iránt. A cselekmény Gyergyóban indul II. Rákóczi György (1621–1660) bukását követően. Egy olyan gyászos korszakban tehát, amikor már fiatalon, mondhatni gyerekfejjel még a puszta létért is meg kellett küzdeni. Folyamatosak voltak a tatár, kozák, valamint moldvai hadak rabló hadjáratai, mert a Lengyelországban részben megsemmisült, részben tatár fogságba esett hadsereg hiányában nem volt, aki megvédje Erdélyt. Időseknek, asszonyoknak és gyermekeknek kellett a fosztogató és gyilkoló martalócokkal szembeszállni. Ráadásul a pestisjárvány is többször felütötte a fejét, válogatás nélkül szedvén áldozatait. Mindezen csapásokat a szerző az átlagember sorsa alakulásának bemutatásán keresztül tárja az olvasó elé.

Ugyanakkor beleszövődik a regénybe a kiváltképp I. Apafi Mihály (1632–1690) fejedelem uralkodása alatt Moldvából tömegesen Erdélybe települő és kultúráját gazdagító örmények története; sokan Gyergyószentmiklóson leltek új otthonra. De felvillan a török hadsereg előcsapataiként betörő tatárok históriája is, akik közül néhányan szintén megtelepedtek itt.

A regény ízes, közérthető nyelvezetéből Beczásy Áron ugyancsak örmény származású színművész felolvasása nyújtott ízelítőt a hallgatóságnak. A dévai Corvin Kiadó által megjelentetett kötetet Siklódy Ferenc képzőművész grafikái illusztrálják.