Tóth Krisztina Szentgyörgyön

Az ember és élő környezete viszonyáról, kiirtott indiánokról, a pusztulás szélére taszított bálnákról is szó esett a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban Tóth Krisztina költő, író, műfordító Bálnadal című verseskötetének szerda esti bemutatóján.

A magyar költészet napja alkalmából Erdély három városába ellátogató, József Attila- és Artisjus-díjas, a Magyar Köztársaság babérkoszorújával kitüntetett alkotó kísérője és beszélgetőtársa Murányi Sándor Olivér író volt. Az estet Szántó Marcell zenész, a szerző fiának gitárjátéka varázsolta meghittebbé.
Szonda Szabolcs könyvtárigazgató meleg szavú köszöntője után Murányi Sándor Olivértől megtudhattuk, hogy a budapesti születésű szerző tollából eddig 34 vers- és prózakötet látott nyomdafestéket Magyarországon. Műveit 18 nyelvre fordították le, és külföldön 24 kötetét adták ki, ami arra utal, hogy írásait nem csak otthon, hanem külföldön is kedvelik.

Érettségi után egy évig a Nemzeti Múzeumban dolgozott gyakornokként, majd beiratkozott az ELTE bölcsészkarára. Első kötete, az Őszi kabátlobogás 1989-ben jelent meg, és Radnóti Miklós-emlék­éremmel díjazták. A tanulmányait megszakítva, 1990-ben Párizsba ment, ahol egy évig alkalmi munkákból tartotta el magát. Ezt követően Tempus-ösztöndíjat szerzett, és még egy esztendőt maradt a világvárosban, francia költők verseit ültetvén át magyar nyelvre. Hazatérte (1992) után befejezte az egyetemet, tanári diplomát szerzett, és 1994–1998 között a Budapesti Francia Intézet munkatársaként kortárs képzőművészeti kiállításokat szervezett. Jelenleg szabadfoglalkozású alkotó.

Szántó Marcell (Budapest, 1998) zenekonzervatóriumi és bölcsészvégzettséggel egyaránt rendelkezik, így nem véletlen, hogy nagy előszeretettel zenésít meg irodalmi műveket és verseket. Saját szavaival élve: ő a legolvasóbb zenész, és a legzenésebb olvasó. Ez alkalomból édesanyja költeményeiből nyújtott át egy csokorra valót a nagyérdeműnek.

Tóth Krisztina meggyőződése szerint a természetközeliség nem lakókörnyezet függvénye, hanem alkat és hajlam kérdése. Már gyerekkorában érdekelték a növények és az állatok, ezért állatorvos szeretett volna lenni. Erről lebeszélték ugyan, de szerzőként sem lett hűtlen egykori önmagához, a természet szeretete költeményeiben, rövidebb vagy hosszabb lélegzetvételű prózai műveiben is tetten érhető. És ez így van rendjén, hiszen amint kifejtette: „az írás nem más, mint pontos megfigyelés. Az ember pásztázza az őt körülvevő világot, és minden részletet igyekszik megfigyelni.”

A Magvető Kiadónál 2021 nyarán megjelent Bálnadal a 2017 és 2020 között írt megrendítő verseit gyűjti össze, melyekből búgó hangján a szerzőjük többet is megszólaltatott – köztük a címadó verset is. A költemények felolvasásuk során kicsapódott szomorkás, de nem komor, mélabús, de nem csüggeteg, bánatos, de nem gyászos hangulata jótékonyan körüllengte a Gábor Áron-termet megtöltő közönséget, és katarzis közeli állapotba simogatta a lelkeket.