Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Tudós és művész

Tudós és művész Kultúra

Annak ellenére, hogy élete nagyobb részét kénytelen volt szülőföldjétől távol tölteni, László Gyula (1910– 1998) tevékenysége szorosan kötődött Erdélyhez, Székelyföldhöz és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumhoz. Ezt a kijelentést Vargha Mihály tette a régész-történész, képzőművész és egyetemi tanár tiszteletére szervezett emlékkonferencián, amelynek az általa vezetett intézmény adott otthont.

László Gyula megpróbáltatásokkal tűzdelt életútját M. Lezsák Gabriella magyarországi régész-kutató ismertette. Jóvoltából megtudhattuk, a Kőhalomban, székely szülők gyerekeként napvilágot látott László Gyula leveleiben és emlékirataiban következetesen Tündérországnak nevezte Erdélyt, ahol saját megfogalmazása szerint sikerült megbékülnie önmagával és a sorssal. Az 1916-os román betörés miatt családja menekülésre kényszerült, így az iskolát Balatonlellén kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán és a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta. Az utóbbin régészetet, néprajzot és művészettörténetet hallgatott, és 1935-ben summa cum laude minősítéssel doktorált.

Régészeti munkásságát a Magyar Nemzeti Múzeumban kezdte meg, majd Észak-Erdély 1940-ben történt visszacsatolása után a Kolozsváron újraindított Ferenc József Tudományegyetemen nyert tanszéket. A II. világháborút követően a Bolyai Tudományegyetemen tanított régészetet, az akkor vallás- és közoktatásügyi miniszter Ortutay Gyula hívó szavára azonban 1949-ben Magyarországra távozott. A nemzeti múzeum főigazgatói tisztségét szánták neki, de jobboldali beállítottsága miatt a kommunisták ezt megakadályozták, így az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Karának megbízott, majd 1957-től főállású oktatója, tanszékvezetője és kutatója lett. Mintegy 25 régészeti és művészettörténeti könyvet, több mint 600 cikket és tanulmányt jelentetett meg.

Ő volt az, aki kidolgozta a kettős honfoglalás elméletét, amelyet a konferencián dr. Szabados György történész, kutató, egyetemi tanár ismertetett. Ennek lényege, hogy Álmos és Árpád népének bevonulása előtt már bő két évszázaddal magyarok éltek a Kárpát-medencében. Erre a következtetésre László Gyula az általa vezetett régészeti kutatások során előkerült számos lelet vizsgálata, valamint a korabeli krónikákban leírtak alapján jutott.

Amint az Jánó Mihály előadása során kiderült, László Gyula képzőművészként és művészettörténészként is jelentőset alkotott. Ez utóbbi területen főképp erdélyi templomok falán megjelenített Szent László-legenda kutatásában ért el kimagasló eredményeket. Gróf Péter régész egykori diákként emlékezett a szakterületén iskolát teremtő tanárára, kiemelvén, hogy a szellemi élet nemzeti elkötelezettségű személyiségeként a magyarság sorskérdéseire is kereste a választ. Végezetül dr. Székely Zsolt régész, egyetemi tanár olvasott fel László Gyulának dr. Székely Zoltánhoz intézett leveleiből, rávilágítván, hogy édesapja ezek hatására döntött a tanári pálya felhagyása, illetve a régészeti kutatómunka végzése mellett, egyúttal elvállalván a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum vezetését is.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás