Vetró-plakettet avattak Mezősámsondon
Bethlen István gróf, egykori magyar miniszterelnök bronz emlékplakettjét leplezték l...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Turóczi Ildikó legújabb könyve a terepmunkái, önkéntes humanitárius missziói során szerzett tapasztalatok, benyomások, kételyek és gondolatok gyűjteménye. A doktornő Kamerunban, illetve Észak- és Dél-Szudánban dolgozott önkéntesként, ahol olyan betegségekkel találkozott, mint a kolera, malária, álomkór vagy lepra. Részletesen tárgyalja ezeket a betegségeket, ami azért is fontos, mert a klímaváltozás, illetve a turizmus fejlődése kedvez a kórokozók terjedésének is, így nem kizárt, hogy a jövőben mi is találkozhatunk ezekkel itt, saját életterünkben.
A könyvbemutatón be- és rátekintést nyerhettünk a jelenlegi afrikai helyzetbe, az ottani háborús konfliktusokra, ezen belül pedig emberi sorsokra. Turóczi kiemelte, nagy gondot jelent Észak- és Dél-Szudán között a belső migráció, minek következtében a járványok egyre csak szaporodnak és terjednek.
Az írónő beavatott mindazon gondjaiba is, amelyekkel munkája során meg kellett küzdenie. Nyíltan beszélt az őt érintő fizikai és pszichés megterhelésekről. Arról, mennyire másképpen „működik” egy európai és egy afrikai ember, milyen nehéz volt elsősorban lenyugodni, és felvenni az ottani csendes, kimért tempót. „Számomra az volt fontos, hogy minél gyorsabban segíteni tudjunk a betegeken, ezért egy idő után dühös voltam, amiért a munkatársaim nem vették fel az én sebességemet. De ők mindenekelőtt azt szerették volna, hogy én a dühömet elengedjem, lenyugodjam. Mikor ez megtörtént, akkor tudtunk csak igazán együttműködni” – mesélte.
A betegségek őt sem kerülték el, többször volt maláriás, egyszer pedig arra ébredt, hogy cecelégy- és szúnyogcsípések borítják a testét. „Tudtam, hogy az ellenszert én meg tudom vásárolni magamnak, viszont tudtam azt is, hogy itt rengeteg olyan ember van, aki ezt nem teheti meg” – tette hozzá.
A háttérben kivetített fényképekből ízelítőt kaptunk a szerző afrikai életkörülményeiről, arról a közegről, amelyben élnie és dolgoznia kellett hónapokig. Láthattunk arcokat, betegeket, csodával határos módon meggyógyult gyerekeket és felnőtteket. A szomorú sorsokon, történeteken kívül persze nem volt hiány a mosolyt fakasztó történetekben sem. „Megérkeztem negyven férfi közé, akik csodálkozva néztek rám, ugyanis azt hitték, én is férfi vagyok” – mesélte nevetve a doktornő.
Turóczi Ildikó egyelőre nem tudja, hogyan tovább. Kamerunba nem tud most visszamenni, hiszen ott most háború dúl, így nem engedik, hogy odalátogasson. Ezért itthonról támogatja az ottaniakat, anyagilag. Sok az olyan gyerek, fiatal, akik nagyrészt árvák, taníttatásukban segítségre szorulnak. A kötetlen beszélgetést, melybe a közönség is bekapcsolódott, könyvvásár és dedikálás zárta.
Bartok Barbara